A pénzügyi relativitás elmélete

A jelenleg ismert és széles körben alkalmazott befektetési és pénzügyi termékekhez kapcsolódó elemzési iparág egy végtelenül egyszerű trükköt alkalmaz az egyes termékek összehasonlíthatóságához: figyelmen kívül hagyja az érték relativitását és kvázi stabilként predesztinál olyan értékeket, amik egyébként egyáltalán nem azok. Az alábbi cikkben azt a célt tűzöm ki, hogy kvázi konyhanyelven elmagyarázzam a pénzügyi termékek értékének relativitását és ez alapján segítsek az olvasónak megérteni, hogy mi is a valódi értéke az egyes befektetési, megtakarítási vagy éppen hitel termékeknek, ha lehámozzuk arról az abszurd abszolutizmus maszlagját… legyen az bankbetét, lakáskölcsön, befektetési alap… vagy épp állampapír.

Az Abszurd Abszolutizmus…

Bár háztartási szinten ezt kevésbé érezzük, de a jelenlegi pénzügyi piac abszolút értéke az USA dollár. Ugyan nem hiszem, hogy az USD regnálása túlságosan sokáig fenntartható, de ettől a konspirációkat egyenlőre még hanyagolnám. Minden komolyabb pénzügyi termék árát szokás az USA dollárhoz mérni. Nézzük miként is alakult az elmúlt 100 évben például az arany árfolyama:

forrás: macrotrends.net (link)

Az ábrára ránézte számos fontos következtetést tudunk levonni: Egyrészt kijelenthető, hogy az arany akár egy jó befektetésnek is tekinthető, hiszen lényegében a 1970-es évek óta kisebb korrekciókkal ugyan, de folyamatosan felfelé húz az ára. Mondhatjuk vajon, hogy:

Aki aranyba fektette a pénzét az nagyot nem bukhatott rajta???

Ha ránézünk tetszőleges más befektetési termékre, legyen az pl a NASDAQ comp index vagy a nehézipart reprezentáló Dow Jones Industrial Averages (DJIA) akkor pont ugyanezt látjuk. De nem kell ehhez persze a világ másik végére kalandozni. Itt van nekünk a saját hazai értéktőzsdénk is és annak a BUX indexe, ami 5 évvel ezelőtti végtelenül unalmas volt és csak oldalazgatott a dög unalmas 15-20 ezer pont közötti sávban, majd 2015-ben kitört és mára potom 250-300%-ot performált.

Az egyébként totálisan eltérő pénzügyi termékek chartjai furán korrelálnak, ami persze koránt sem annyira fura, ha figyelembe vesszük a gazdaság ciklikusságát. De az összességében csak az ábrák alapján elmondható, hogy itt bizony a 60-as évek óta nem nagyon lehetett rossz üzletet kötni…

Vajon ezt az olvasó is így gondolja? Tartok tőle hogy nem.

Folytatás…

Rossz úton rossz felé

“Vegyél ingatlant! Az a tuti befektetés!” olvasható a legtöbb gazdasági portál elemzésében. Az ingatlan az esetek többségében a legnagyobb növekedési potenciállal kecsegtető befektetési termék, ha az ember több évre előre gondolkodik. Különösképp igaz egy olyan gazdasági és politikai környezetben, ahol a csapból is az folyik, hogy magyar fenék alá magyar új-építésű otthon való! Vajon az ingatlanpiac lenne a Szent Grál? Tényleg jó ötlet a 2005-ben bebukott agglomerációs szellemvárosokat és szellemlakóparkokat feléleszteni és 3-4 hónap alatt felhúzott házakkal teletömni?

Van egy kedvenc helyem, amolyan elmélkedős hely, ahol régebben nagyon sokat futottam, manapság inkább már csak sétálok arrafelé, ha éppen oda esz a fene. Ez a hely egészen pontosan Biatorbágyon van a viadukton keresztül bele a vadonba a régi vasúttöltésen, aminek a végébe a semmiből nőtt volna ki 2008-ban egy brutálisan nagy lakópark, ha nem jön a válság és nem csappan meg az igény az újépítésű ingatlanokra. Bár a lakóparkból szinte semmi nem lett, de az infrastruktúra javarészt kiépült, több kilométer hosszú aszfalt körben, komoly emelkedővel… anno tökéletes – volt – egy kis kocogáshoz. Az elmúlt években elvétve épült rajta talán 4-6 ház összesen, mindegyiken jól látszik, hogy nem a kisvárosi sorház kategóriás lakásocskáknak lett szánva egykoron a lakópark.

Tippre talán valamikor tavasszal járhattam a környéken, amikor már látszott, hogy valami élet indult be. Valamikor tavasszal készíthetett a google is friss felvételt a környékről, ami akkor így nézett ki:

Látható, hogy a korábbi 4-6 ház helyett már állt ott kb 10 és további talán 10 munkálatai indulhattak el.

Egy hete jártam újra a csodaszarvas lakóparkban… Már – kis túlzással – moccanni nem lehet, a hatalmas házak egymást érik, talpaltnyi föld sem maradt. Mondhatni a lakópark projekt sikeresen alakul.

Hogy miért pont most indult el az építkezés boom, amikor már amúgy is csúcsra van járatva az építőipar és aranyáron lehet csak mesterembert találni, aki hajlandó akár a félig megkötött betonalapot is otthagyni, ha a szomszéd faluból valaki kifizeti a munkadíja kétszeresét?

Az ok nyilvánvaló. A kormány családtámogatási intézkedéseinek hála nagyon sokan jutottak kvázi ingyen-hitelhez, amihez hozzájön az elmúlt évek folyamatos minimálbér emelésével szinkronban lezajlott bruttó béremelés számos szektorban, illetve a szuper-állampapír (MÁP – Magyar Állampapír Plusz) ami 2024-ig sávosan növekedve a végére már 6% éves kamatot ígér. Mindezen kedvező gazdasági intézkedéseknek hála sokaknál eldördült a startpisztoly és elindultak a nagy beruházások és a hosszútávú eladósodások. Okulva persze a korábbi katasztrófából ezúttal természetesen forintban adósodik el az ország… Különösen annak fiatalabb tagjai.

A semmiből kinövő lakóparkok, a forint látszólagos stabilitása, a kiszámítható hitelek és hozzá a szintén kiszámítható kamatokat ígérő és közel zéró kockázatú befektetések (pl. a MÁP Plusz) olyan képet sugallhatnak, amiből könnyen le lehet vonni a következtetést: Itt minden frankó, sínen vagyunk… jó úton haladunk, nem történhet semmi baj.

Lakopark Biatorbagy ingatlan
Gyűlnek a “viharfelhők” a lakópark felett…

Közben persze azért látszódnak furán szokatlan jelek. Újra 400 forint felett a benzin litere, nemrégiben lépte át először az euro árfolyama a 332 forintot, majd nem sokkal később a 333-at, majd a 334-et is. Mindez úgy, hogy 2014 és 2018 között gyakorlatilag folyamatosan a 310 forintos árfolyam sávban pihent az euró forinthoz képesti árfolyama.

Persze nem feltétlenül érdemes messzemenő következtetéseket levonni egy szunnyadó lakópark pillanatok alatt történő feltámadásából. De valahogy folyton azzal találkozom, hogy a körülöttem az emberek megint elkezdtek úgy élni mintha nem lenne holnap.

Folytatás…

Bitcoin: A magas tranzakciós költségek margójára…

Kerülgettem az elmúlt napokban ezt a témát, de azt hiszem itt az ideje kicsit erről is beszélni. A tegnapi újabb ATH kísérletet követően mára a bitcoin árfolyama jelentősen visszakorrigált és újra a $4300-as szint alá csúszott be egy rövid időre, ez persze valószínűleg az árfolyam természetes volatilitásának az eredménye, de tény, hogy a leginkább elvakult bitcoin fanok is kezdenek besokallni az extrém magasra hízott költéségek miatt. Néhány napja én is kénytelen voltam egy majd 30 dolláros txfee-t kifizetni, ami nem kifejezetten esett jól.

A magas tranzakciós költségek okát a blogon már számtalan postban leírtam és elemeztem, most inkább azzal foglalkoznék, hogy mi várható ezen a téren a közeljövőben.

A jelenlegi mempool statisztika szerint már csak 550+ sat/B-os értékű tranzakciók esetén garantálható, hogy a tx a következő blockba bekerüljön. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos tranzakció (egy utxo, két output) költsége már akár a 0,006-0,008 BTC-t is elérheti. Egy komplexebb coinjoin típusú tranzakció esetén ez akár 50-60 dollárra is felkúszhat.

A BCH-BTC láncok párhuzamos bányászata által generált csiki-csuki szituáció következő fordulója nagyjából 16 óra múlva esedékes, amikor is újra kifut a BCH dara a 2016 blockból. (forrás: fork.lol). Ekkor egy rövid időre az össze bányász visszatér a BTC láncra és elkezdik ledarálni a mempool hátralékot. Fontos azonban, hogy mennyi ideig maradnak a BTC láncon és mennyire tudják ledolgozni a hátralékot. Szerencsés véletlen, hogy ez az esemény pont hétvégére esik amikor természtlegesen is kevesebb a tranzakció. Szintén fontos adalék, hogy a mempool immáron három hete nem tudott kiürülni, így tovább “javítja” a helyzetet az a tény, hogy az alacsony txfee-vel rendelkező tranzakciók szépen lassan timeoutolnak kifelé a mempoolból:

A tranzakció timeout/lejárat az ökoszisztéma sajnálatos velejárója, egyfajta önvédelmi reakció arra, hogy ne tudjon a végtelenségig felgyűlni a hátralék (mempool).

Folytatás…