Az előző (első) fejezetben inkább vicces és ‘nigériai herceges’ SCAMeket mutattam be, ami akkor érheti az ember fiát, ha úgy dönt, hogy széles kör számára (világpiac) próbál egy megoldást biztosítani és ehhez egy közösséget építeni. Ezen a rögös úton rengetegen jelentkeznek be, hogy szó szerint most azonnal szeretnének neked segíteni eljutni az áhított célhoz.
Vannak akik segítenek és persze vannak olyanok is akik inkább ártani akarnak. Ezen utóbbi téren mutatnék be két példát. Előbb egy kézenfekvő, utóbb pedig egy ilyencsak megdöbbentőt:
“Fizess vagy oda a projekted”
A projekt első percétől vártuk, hogy mikor jelennek majd meg a “feltörlek/leDOSollak/stb” támadók, akik váltásdíjért cserében mondanak csak le erről a tervükről. Ezek a kéretlen támogatók kb. egy hónapja jelentek meg az #INLOCK projekt körül. A legtöbb egyébként alapvetően jó fej volt, megkérdezte, hogy végezhet-e egy teljes secuity scant, amiért cserébe csak 1-2 Ethert kér, őket rendszerint betereltük a Bug Bounty programba és volt közöttük olyan jelentkező is, aki kifejezetten komoly segítséget nyújtott. De volt a jelentkezők között egy igen arrogáns idióta is, aki ékes angolsággal (érts: I DDoS you or pay 5 ether to not”) közölte, hogy most akkor földbe döngöli a projektet, ha azonnal nem fizetjük ki neki a váltságdíjat. Kb. fél éve vagyunk felkészülve erre a típusú támadásra. Természetesen cloudflare védi az inlock.io-t, ami megfelelően fel van paraméterezve, a website pedig egészen eddig egy közepesen erős cloud gépen futott, ami addig lazán elbírta a terhelést. A barátunk neki is fogott a roppantul szofisztikált támadásának (értsd nekifogott kb 800 sessionből GET / HTTP/1.0-t) hívogatni. Igazodva a könnyen jött terheléses teszthez gyorsan felskáláztuk a szervereket a megfelelő szintre, átbillentettük a cloudflare-t a “we are under attack” módba, majd végig néztük, ahogy a cloudflare szépen lassan kizárja a támadót és megköszöntük az idiótájának, hogy ingyen és bérmentve segített behangolni a szervereket a szükséges szintre. Ezután még néhány óráig próbálkozott különböző egyéb tartalmakkal, de nem igazán sikerült neki elérnie semmi számottevőt. Az elmúlt egy hétben már megszűntek az ilyen jellegű támadások…
“A világjáró magánbefektető”
Bár elég sok private dealünk volt az INLOCK kapcsán, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszer egy private deal ügyintézője fog felhívni bennünket direktben, hogy az ügyfele be akar fektetni. Ne értsétek félre, nem gondolom, hogy ez ne történhetet meg, hiszen van ennyire jó az INLOCK, de azért ez nem feltétlenül így szokott zajlani.
Az emberünk bejelentkezett és előadta, hogy rendszeresen pitchel a megbízójának és a legutóbb bemutatott három ICO investment közül az ügyfele az INLOCKra fókuszált rá és természetesen azonnal szeretne befektetni még a public sale előtt. Viszont éppen a világot járja és kérdés, hogy tudnánk-e vele találkozni valahol EU-ban. Kiderült, hogy a hét második felben Svájcban lesz, de most éppen Olaszországban van. Jeleztük, hogy egy telefonhívásra biztosan nem fogunk repülőre űlni bő egy héttel az ICO indulása előtt, de nyitottak vagyunk arra, hogyha megtudhatunk ennél több információt az ügyfélről, akkor mérlegeljük az ajánlatot. Természetesen jött a millió euro feletti mézesmadzag és az, hogy az ügyfél nemsokára az USA-ba repül. Alapvetően ez az a pont ahol droppoltuk volna az egész ügyet, de ekkor már éreztem, hogy ebből akár egy jó cikk is lehet, hát belementünk a játékba és jeleztük, hogy alapvetően nyitottak vagyunk a dealre. Meg is kaptuk az infót, a magánbefektető Milánóban van ehét közepén és ott kéne találkozni. (éppen ma kellene kirepülnünk).
Egy kis kitérő Milánó kapcsán:
Valószínűleg nem mindenkinek tiszta, de az elmúlt félévben (köszönhetően a bear marketnek) a cryptok és különösen a bitcoin és ethereum kereskedésnek igen drasztikusan nagy volumene terelődött át OTC piacra. Az elmúlt fél évben jómagam is több százerez bitcoinnyi deal felkérést kaptam úgy, hogy egyébként semmi közöm ehhez a piachoz (csak úgy hátha alapon…) Ezt a piaci átrendeződést nagyon hamar leadaptálta a scammer piaci is, ennek az egyik nagy fellegvára Milánó, ahonnan folyamatos keres minden privát OTC dealert egy csoportosulás. A story általában ugyanaz: Itt van egy nagy halom euro (értsd milliós nagyságrend), amit nagyon gyorsan szeretnének átváltani bitcoinra. Tudják utalni is, de akkor is személyesen kellene találkozni. Hol máshol, természtesen Milánóban. Én személy szerint két olyan jóembert ismerek, aki odament néhány száz(!) bitcoinnal és üres zsebbel jött el onnan… Plusz három embert beszéltem le sikeresen ugyanerről a csalásról.
Szóval az apró kitérő után különösen érdekes lett, hogy pont Milánóban kellene találkozni. Ekkor még nem nagyon tudtuk, hogy miről is szól az egész történet. Valamiféle ICO előtti emberrablást és váltságdíjat vizionáltunk a gyanútlan hopium kajálóknak, ezért elkezdtük lenyomozni a titokzatos magánbefektető és annak ügyintézőjét, akit hogy máshogy is hívhattak volna mint “Vincent Lehman”…
Van egy zárt csoport, ahova csak futó ICO managerek kapnak invitálást és azonnal eltávolítják a kéretlen bepróbákozókat. Bedobtuk oda a kapott információkat és szinte perceken belül jött is a megoldás. Bár jellemzően nem szívesen beszélnek a negatív tapasztalataikról pláne ha végül csalás áldozatai lettek esetleg – viszont annyira bicskanyitogatóan arcátlan ez a csalási kísérlet és látva egy-két hozzászólást a csatorna egyébként passzívabb szereplői is becsatlakoztak a beszélgetésbe. Még engem meglepett, hogy mennyire szerteágazó ez a hálózat és mennyi variánsa létezik a sztorinak.
Az egyik válasz ez volt:
“I think I was on a meeting with the same guy in Milan, Italy. He told me in phone that he want to invest in ICO, but on a meeting he said he want to invest 500k but can pay only in cash, which is very strange. There was one more guy from Germany at the same day, he got the same offer as me and also haven’t accepted the cash payment.”
Egy másik futó ICO managertől ennél is durvábbat kaptunk:
“Sziasztok, egy nagyon hasonló hívást kaptunk mi is Svájcból. Az állítólagos real-state üzletágban érdekelt üzletember nagyon érdeklődik cryptovilág felé és szeretne minimum 500k Euro-t befektetni, de csak cashben tudja odaadni. A második hívás után azonnal megszakítottunk velük minden kapcsolatot, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy ez csak egy pénzmosási akció.
De van itt egy másik érdekes történet is, ami sajnos újabb bizonyíték az ICO CEO-k nagyfokú naivitására. Felhívott bennünket egy indiai üzletember, aki a saját állítólagosan family officeának a CEOja, ami 1 milliárd dollárt kezel éves szinten ami a saját élelmiszer és üdítő üzletből származik. Szeretett volna beinvesztálni 1 millió USD-t a private saleünkbe, de ahelyett, hogy utalt volna BTC-t vagy fiatot, inkább nyitni akart egy escrow számlát egy Dubai banknál. A számlán egy drága és hitelesített kézzel festett képet helyezett volna el ami igazoltan többet ér 1 millánál. Ezt követően emberünk megkapja a tokenjeit, amiket csak AKKOR fog kifizetni, hogyha a tokennek az ára a törzsdéken bármikor meghaladja a kibocsátáskori árfolyamot. Amennyiben mégsem fizetne, akkor természetesen a képet megkapja az ICO cég fedezetül. Mondanom sem kell a deal megkötését követően soha nem hallottak a másik félről többé és természetesen a kép sem került hozzájuk…”
Plusz egy extra érdekes válasz:
Egy indiai akcentusú ember hívott fel és jelezte, hogy szeretnének cashben befizetni 1 millió eurót, de kérnek vissza ethereumban 900k-t euronyit. Ha ez nem pénzmosás, akkor nem tudom mi más lehet az…
Még hosszan tudnám sorolni a kapott válaszokat, hiszen különböző kontextusban majd mindenkit megpróbálnak bepalizni és a jelek szerint ez néha be is jön nekik. Szóval bár a fejemben, már-már Homeland szintű emberrablásokat és váltságdíjakat vizionáltam a megkeresés kapcsán és természetesen a film már lepergett addig a szintig, amíg a TEK szabadit ki bennünket a fogságból, de sajnos itt is csak egy egyszerű gazdasági csalásról beszélünk, aminek alapja a hiszékenység (#hopium).
Bár szívesen és jókat szórakozunk az ilyen és ehhez hasonló eseteken azonban meg kell jegyezni, hogy ezeknek könnyen lehet fatális végkimenetele is. Egy-egy naívabb CEO simán elutazik egy számára ismeretlen országba/városba, természetesen taxit küldenek elé a reptérre is – a díszlet egyébként úgy-ahogy stimmel is. Ezután valószínűleg a taxi nem a Hiltonba viszi, hanem egy sötét sikátorba ahol nem az álombefektető várja hanem pár mérges úriember… Ha elképzeljük, hogy egy átlagos fiatalokból álló startup vezetői vajon mennyi élet/üzleti tapasztalattal és dörzsöltséggel rendelkeznek különösen elszomorító, hogy ezek a hiénák ezt könyörtelenül ki is használják. Vajon hány projektet tettek így tönkre, vagy hány ígéretes fiatal tehetség tett le a tervéről (vagy rosszabb) “köszönhetően” ezeknek a gengsztereknek.
