Szóval mi is ez az INLOCK story? Bevezető rész…

A blog fennállásának majd 5 éve alatt feltett szándékom volt, hogy találjak magamnak egy olyan elfoglaltságot, ami a hobbiból kiemelkedve egy önálló – teljes főműsoridős – programmá tud kiemelkedni. Mivel tudtam, hogy a IT fejlesztői és it-sec szakmai tapasztalataim bár jó alapot tudnak adni, de nem feltétlenül érdemes ezekre építeni, mivel ezeket anno egyszer már kimaxoltam egy startupban még 2001-2007 között. Tekintettel arra, hogy addigra már jó tíz éve éreztem (különösen a 2007-es válságot követően), hogy sokkal inkább van hozzám közel a közgazdaságtan, mintsem az IT szervezés, ezért úgy döntöttem, hogy a tudatos építkezés mellett csak jó lenne a hiányos alapokat is befoltozni, ezért belevágtam egy közgáz szakirányú felsőfokú képzésbe is a főállás mellett, amit 2017 nyarán szín jeles szakdolgozattal, védéssel és államvizsgával fejeztem be.

Az öt év alatt alaposan körbejártam, hogy mire is érdemes itt építkezni. Elsőként a befektetési alapokra koncentráltam és mellette komolyabban elemeztem a zöld energia lehetséges gazdasági hasznosítási lehetőségeit is. A befalapokhoz egy igen komplex elemzőrobotot hoztam létre, ami éveken keresztül a blog egyik legnépszerűbb mellékterméke volt. Később ez adta a diplomamunkám témáját is: “BEFEKTETÉSI ALAPOK ELEMZÉSE, VIZUALIZÁLÁSA EGYSZERŰSÍTETT DÖNTÉSELŐKÉSZÍTÉS CÉLJÁBÓL”

Bár igen korán volt szerencsém rátalálni a blockchainre… akarom mondani, Bitcoinra, de egészen 2013 végéig nem igazán szenteltem neki komolyabb figyelmet. Ez erősen megváltozott, amikor a QE#3 (quantitative easing – amikor az USA nyakló nélkül kezdte el nyomtatni a pénzt a saját kötvényvásárlásához) és a Ciprusi bank game-over melléktermékeként igen sok általam is követett gazdasági médium elkezdett foglalkozni a decentralizált és programozott digitális monetáris rendszer első produktumával, a Bitcoinnal. A korai kalandozásaimat már számos alkalommal leírtam itt a blogon, így most csak a rövidített kiadásra leszűkítve: egy kollegámmal folytatott több hetes intenzív Bitcoin kitárgyalás után én úgy döntöttem, hogy belevágok a Bitcoin bányászatba, ő meg úgy döntött, hogy nem vág bele. Ő azóta is befalapozik én pedig azóta is Bitcoinozok…

Nagyjából tavaly tavaszra ért el nálam a kriptopénz egy olyan szintet, amikor már elmondhattam, hogy – ugyan akkor még főállás mellett –  a a hobbi kinőtte magát és eldöntöttem, hogy itt az ideje a “leap of faith”-nek. A tavalyi évet személy szerint leginkább a tanulással és a tudásmegosztással töltöttem. Mindezzel párhuzamosan már nyár közepétől kezdődően Gergő Péter kolégámmal és üzlettársammal közösen azon agyaltunk, hogy mivel is kellene konkrétan foglalkoznunk.

A földön rajzolgatós napok, hetek és számtalan a kukában landolt terv után… természetesen az élet tálcán hozta el a megoldást. Miközben mi javában még az alapok lefektetésén agyaltunk velünk párhuzamosan több hazai kezdeményezés is megjelent, akik hatalmas történeteket kezdek el megalapozni. Nagyjából ez volt az a pont, amikor (sokak bánatára) a blogon is témát váltottam és a napi jellegű bitcoin és altcoin gondolatkísérleteim helyett inkább ráfókuszáltam arra, hogy mi mindent is lehetne kihozni akár hazai, akár nemzetközi szinten a kriptopénzek különleges világából. Szóval az egyik hazai kezdeményezés korai finanszírozási problémáira kerestük többen is a megoldást, ám bárhogy is futottunk neki a dolognak, mindig oda jutottunk, hogy a likviditási problémát kizárólagosan kripto alapú hitellel lehet megoldani annak volumene miatt. Azt mondanom sem kell, hogy a szeptemberi bullrun kellős közepén mekkora krízis volt egyáltalán csak felvetni is a kriptopénz hitel gondolatát. Azóta szállóigévé vált a communityben a “svájcifrank hitel on steroids” fogalom. Ez önmagában még talán jó poén is lenne, ha nem történt volna meg a kérdéses ügylet, amire kis híján rá is ment egy egész vállalkozás. A “lessons learned” utógondozási fázis közben merült fel Péterben és bennem, hogy úgy egyébként miért is nincs erre kész termék? Hiszen valójában nincs ebben semmi nagy csoda:

Van egy raklap kriptopénzem, amit nem akarok eladni, de fedezetként használva, miért ne kaphatnék rá rövidtávra forint vagy euro hitelt?

Bár a konkrét eset kétségtelenül komoly piaci validációként volt értelmezhető, de korántsem rohantunk előre ész és értelem nélkül. Az nyilvánvaló volt a korai tervezés szintjén is, hogy itt egy olyan szolgáltatásról beszélünk amivel lényegében a jelenlegi globális pénzügyi rendszert akarjuk kiforgatni és eszközként használni a kriptopénzek újszerű felhasználásához és ezáltal az adoptáció elősegítéséhez. Hogy ez mennyire meredek azt így bő fél évvel az elképzelés konkretizálása után is csak megerősíteni tudom. Eredendően egy nagyon egyszerű megoldásban gondolkodtunk: kriptopénz fedezetre peer-to-peer fiat hitel. Az egészet belerakjuk egy smartcontractba és mindenki boldogan használhatja is. 2-3 hónap alatt prototípus és utána kereshetünk is valami újabb kihívást. Ez a kártyavár persze néhány hetes elemzés alatt szépen össze is omlott… A peer-to-peer hitelezés törvényellenes, itthon konkrétan szembe megy a HPT-vel, de a nyugatabbra is brutálisan szét van szabályozva. Ahol mégis működik ott pedig szabad rablás van. Lényegében az adott régió alulfejlett bankrendszerét próbálják pótolni brutálisan magas kamatokkal és szintén magas vissza nem fizetési arányokkal. Mindezt jellemzően egyébként joghézagok kihasználásával.

Folytatás…

Újabb Blokklánc Műhely nyílt nap: ICO cookbook story

Ehét pénteken újra jómagam szereplek a Blokklánc Műhely standup szinpadán. A téma pedig mi más is lehetne mit az amivel manapaság leginkább foglalkozom: Tapasztalatok egy születőfélben lévő ICO (tokenkibocsátás) témájában. Ezúttal összetett és techorientált prezentáció helyett inkább workshop-jellegű találkozót szerveznénk, ahol a leginkább azt mutatnánk meg, hogy mennyire izgalmas feladat nulláról létrehozni egy blockchain-alapú terméket, mit is jelent pontosan tokenizálni egy terméket, hogyan lehet ezt nagyon jól, avagy éppen nagyon rosszul csinálni, miként is néz ki egy életképes token modell, hogyan lehet token supplyt számolni egy kvázi ismeretlen ügyféligényre. Érinteni fogjuk természetesen a a crowdsale folyamat előkészítését és persze a közösségépítés rögös útját sem hagyjuk ki. Mindezeket természetesen a jelenleg még csak munkaanyag formájában létező whitepaperen keresztül.  Akit érdekel az inlock.io jelenlegi állapota vagy gondolkodik saját token kibocsátásában, azt várjuk a workshopra.

A Blokklánc Műhely adta keretek okán igen limitált létszámban tudunk csak a műhelytagokat kívül résztvevőket fogadni, ezért kérném, hogy aki ott szeretne lenni az mihamarabb küldjön egy emailt az xxxxxxxxxxx email címre. Mindenkinek vissza fogunk jelezni a pontos helyszín kapcsán és itt a blogon is jelezni fogom, hogy ha elfogynak a helyek. Sajnos az összes szabad hely lefoglalásra került. További helyeket nem tudunk biztosítani.

Időpont: 2018.03.09 19:00. Téma: “ICO cookbook – az inlock.io story workshop”

Nagy fogalmatlanság határozó – A bevezető

Régóta tervezek egy részletesebb fogalom/fogalmatlanság határozó rovatot indítani itt a blogon, aminek a fő célja az lenne, hogy olyan témákat tudjunk kibeszélni, amik sűrűn kerülnek elő akár negatív, akár pozitív formában a Bitcoin és egyéb kriptopénzek kapcsán. Különösképpen azért is érezném időszerűnek egy ilyen rovat indítását, mert egyre inkább vélek felfedezni indulatokat az egyes kommentekben, ami arra enged következtetni, hogy bőven van az olvasókban is lappangó igény arra, hogy megpróbáljunk kvázi virtuális kerekasztal keretei között konszenzusra jutni olyan kérdésekben, mint pl, hogy a Bitcoin buborék-e vagy, hogy a bányászok léhűtő munkakerülők-e? Azonban mielőtt kitérnék a konkrét tartalomra, néhány közérdekű történetre is felhívnám az olvasók figyelmét:

Borbás Anti, a Blokklánc Műhely nevében keresett meg azzal a kéréssel, hogy a blog olvasóin keresztül próbáljunk megoldást találni a Műhely egy igen nagy problémájára. A december közepén indult kezdeményezés azóta is töretlenül zakatol tovább és a párhuzamosan futó projektek mellett hétről-hétre tart a csapat nyílt napot, ahol az izgalmas előadások és kerekasztal-beszélgetések adta téma mellett kaphat mindenki bepillantási lehetőséget a műhely életbe. Anti kérése ezen nyílt rendezvényekhez kapcsolódik. Jelenleg a műhely csak a feltétlenül szükséges infrastrukturális beruházásokat tudja finanszírozni, ami miatt pl.: nem rendelkeznek saját projektorral. Az előadásokra éppen ezért rendszeresen kölcsönkért projektorokat hoznak, ami erősen limitálja az ilyen programok szabadságfokát. […]. (Befutott egy felajánlás, amit ezúton is megköszönnék.)

Többen is kérdeztétek, hogy mi a helyzet már az inlock.io-val és az ICO-val, hiszen a beharangozás után hirtelen nagy csend lett. Egyrészt a jó hír, hogy a háttérben nagyon jól haladunk és lassan összeáll egy olyan roadmap amivel hosszú távra be tudjuk mutatni, hogy mit is tervezünk bele a saját történetünkbe. Addig is amíg ez nem kerül publikálásra, szeretném felhívni a figyelmeteket két jövő heti eseményre, ahol már az inlock színeiben fogok megjelenni és mindkét alkalommal arról fogok beszélni, hogy milyen izgalmas dolog is manapság startupot és ICO-t indítani. Aki érdeklődik a téma iránt az a következő két FB eseményen keresztül tud jelentkezni és a részvételi szándékát jelezi:

Nos, akkor térjünk rá egy kissé komolyabb témára, az elmúlt hetek blogos hozzászólástermése kapcsán két nagyon fontos megállapításra jutottam:

Folytatás…

Blog: múlt, jelen, jövő…

Mikor 2013-ban elkezdtem ezt a blogot még magam sem tudtam, hogy pontosan mit is akarok kihozni mindebből. Éppen egy komolyabb semmittevő időszak végén döntöttem úgy, hogy itt az ideje valami értelmes időtöltést keresni a szunnyadozó kreativitásomnak. Számos kört futottam a témák kapcsán. Hosszabban foglalkoztam a befektetési alapokkal és a világgazdaság zavaros működésének megértésével, de volt itt komolyabb zöldenergia és machine learning rovat is. Ezen útkeresést bele is fogalmaztam a blog egyik legelső postjába:

Ki tudja, ha megér a blog legalább annyi időt, mint a korábbi blogjaim (2-3-4 aktív évet), akkor talán körvonalazódik valamilyen konkrét irány amerre haladni fogok.

Nem sokkal a blog debütálását követően kezdtem el komolyabban foglalkozni a kriptopénzek akkor még igencsak zavaros világával. Emlékszem, amikor először hallottam egyik ismerősömtől a Satoshi történetet, akkor igencsak furán néztem a “japán hacker” történetére, aki valami olyan misztikus dolgot csinált, amihez nem merte felvállalni a saját nevét. Ehhez persze akkor még friss élményként kapcsolódott az egész Silk Road botrány is.

Minő meglepetés valóban 2-3-4 – nem túl – aktív évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy megtaláljam az utam. Az elmúlt majd egy évben szó szerint a kriptopénzekkel és természetesen ennek kapcsán a bloggal keltem és feküdtem. Ez a postom immáron a kerek 200. post amit a kriptopénzek témakörben írok. Ehhez hozzájön még 571 válasz, amiben a hozzászólásaitokra reagáltam. Persze mindez csak az, ami itt a blogon történt. A számos találkozót, drinkupot, konferenciát és kerekasztalokat, már nem is tudom hova kellene számolni. A teljes képhez hozzájön még majd 3500 eddig született olvasói komment, ami folyamatosan gyarapodik napról-napra és több mint 1000 email, melyek egy igen nagy része sajnos a mai napig megválaszolatlanul hever a mailboxomban. Ez a rész nem az erősségem… Talán pont ezért is ellenkeztem annyira mindvégig, hogy valamiféle közösségi teret hozzunk létre a blogon, vagy a bloghoz kapcsolódóan, hiszen az rengeteg energiámat emésztené fel, amiből nyilvánvalóan véges mennyiség áll csak rendelkezésre.

Apropó energia. Nagyon sokszor kérdeztétek, hogy mi a személyes motivációm, ami miatt ennyit írok és ennyi dologgal foglalkozom. Aki ezt megkérdezte tőlem, annak mindig elmondtam, hogy ez az én személyes útkeresésem. Csak tavaly a nyilvános megjelenések mellett megközelítőleg félszáz alkalommal vettem részt olyan zártkörű megbeszélésen, ahol valamilyen projektkezdeményezéssel kerestetek meg. A mottóm mindig is az volt, hogy “egy kávéra bármikor jó vagyok…“. Mindezzel a tervem az volt, hogy ezen megbeszélések során is tanuljak. Sok esetben úgy tartottam akár fél napos zárt workshopokat, hogy valójában többet hoztam onnan el, mint amennyit átadtam. Mindezeken keresztül sikerült megismernem a hazai kriptoközösség nagy részét, kezdve a cypherpunkoktól egészen a hazai kriptobizniszben utazó vállalkozókig. (És persze a cypherpunkokból lett kriptobizniszmeneket se feledjük…)

Valamikor tavaly nyáron kaptam meg először azt a kérdést egy drinkupon, hogy a blogra szánt időt és energiát miért nem fordítom egy a témába vágó üzleti vállalkozásra. Onnantól kezdve a válaszom konzekvensen ez volt: “Mert nincs még meg az a story, amivel foglalkozni akarok, az év végéig adok magamnak időt, hogy megtaláljam azt a történetet, amibe kellőképpen bele tudok szeretni ahhoz, hogy meg is tudjam azt csinálni.

Ötletek és kezdeményezések voltak dögivel, de valahogy semmi nem tudott igazán lekötni, mindből hiányzott valami esszenciális, igazán motiváló momentum. Időközben nagyon sok minden történt, számtalan meetupot és drinkupot szerveztünk, szakmai előadást tartottam a hashgraphtól kezdve a lightning networkig, végigcsináltuk a tisztabit kampányt, segítettem beindítani a Blokklánc Műhelyt, ami mai napig az egyik legnagyobb büszkeségem és örülök, hogy tényleg képes egy ilyen grassroot koncepció ennyire hatékonyan működni. Persze mindeközben sem feledkeztem meg a célról: találni egy igazán eredeti és igazán jó történetet, amivel szívesen tudok azonosulni. Ahogy közeledtem a saját deadlineomhoz egyre inkább letisztult, hogy a megannyi történet közül melyik lesz számomra a befutó.  Mint oly sok esetben, itt is sokat számított a személyes kötődés és a személyes élmény…

A blog egyre népesedő olvasótáborán keresztül kibontakozott számomra a hazai “kripto-értelmiség” preferenciája. Ennek kapcsán le tudtam vonni egy nagyon fontos konzekvenciát. Két kategóriába lehet sorolni azokat, akik olvassák a blogomat: a hithű cryptofanok és azok a kriptoszkeptikusok, akik nyilvánvaló okok miatt bár nem hisznek a kriptopénzekben, de mégis nyitottak annyira, hogy legalább utánaolvassanak és megpróbálják megérteni, hogy mi is hajtja ezt az egészet… mi is pumpálja a lufit…

Még idejekorán rájöttem, hogy Bitcoin evangelista és kriptobloggerként NEM az  a feladatom, hogy az utóbbi kategóriába tartozó olvasókat tűzzel-vassal a Bitcoin felé tereljem. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy szkeptikus legyen és ez különösen tiszteletreméltó tulajdonsága, ha a szkeptikusság ellenére az adott illető még nyitott is a befogadásra. Mivel jómagam hithű elvakult kriptoanarchista vagyok, ezért számomra nagyon nehezen volt befogadható, hogy mégis miért is szkeptikus bárki is. Simán csak hülyék? Vagy még nem érettek meg minderre? Nyilván nem erről van szó. Sokkal inkább a megközelítés a lényeg. A kriptofanok ideologisták, míg a kripto-szkeptikusok egyszerűen csak realisták. Baromi jól néz ki a Satoshi Vision és még jobban a whitepaper, nem is beszélve a csilliárdos marketcapről és a félelmetes napi volumenekről, de mi ennek az egésznek az értelme? Tényleg csináltunk egy félelmetesen jó instant digitális payment rendszert, amivel a világ bármelyik részére gyorsan és olcsón lehet utalni? Ha a kriptopénzek evolúciója megreked ezen a szinten, akkor kétségtelenül el kell ismerjem: egy baromi nagy lufit fújunk. Vannak jó walletjeink, meg exchangeink, de mindnek végső soron ugyanaz a célja: még nagyobbra és rondábbra lehessen fújni azt a szerencsétlen lufiállatkát…

Másik oldalról persze ott vannak a magamfajta crypto-future hívők kategóriája. Akik lelkesen gyarapítják a digitális vagyonukat és hisznek ama szép jövőben, ahol ezen digitális értékeknek az első és lényegében egyetlen célja nem az lesz, hogy úgy gyűjtögessük őket, mint gyerekkorunkban a matchboxokat vagy a pillangókéseket…

Az antagonisztikus kategóriák motivációinak értelmezése során eszméltem rá, hogy valójában a kezemben van a kulcs az ellentmondás feloldásához. Adott egyik oldalról egy halom cryptovagyonon ülő rajongó, akik a világ minden kincséért sem nyúlnának a coinjaikhoz, másik oldalról pedig ott vannak a kripto-szkeptikusok, akik bár egy fillért sem raknának Bitcoinba vagy bármilyen más altcoinba, de azért valahol csípi a csőrüket az általuk vizionált lufi felfúvódása közben megszülető kripto-milliomosok vagyongyarapodása. És ekkora jött a heuréka moment! Dehát valójában ez a két csoport egymást keresi és egymáson keresztül fognak mindketten jól járni!!!

A hirtelen jött ötlet elsöprő erővel taglózott le és egy olyan láncreakció indult be, ami teljes egészében újrarajzolta a saját jövőképemet. Hogy mi ez a történet, mikorra, mi fog ebből elkészülni, kik a tagok, mi ebben az én szerepem továbbá, hogy miként is befolyásolja ez az én jövőbeli szerepvállalásomat akár a blogger, akár az evangelista szempontból? Na mindezekről a kérdésekről fog szólni a folytatás… Szóval részletek hamarosan…