Mikor 2013-ban elkezdtem ezt a blogot még magam sem tudtam, hogy pontosan mit is akarok kihozni mindebből. Éppen egy komolyabb semmittevő időszak végén döntöttem úgy, hogy itt az ideje valami értelmes időtöltést keresni a szunnyadozó kreativitásomnak. Számos kört futottam a témák kapcsán. Hosszabban foglalkoztam a befektetési alapokkal és a világgazdaság zavaros működésének megértésével, de volt itt komolyabb zöldenergia és machine learning rovat is. Ezen útkeresést bele is fogalmaztam a blog egyik legelső postjába:
Ki tudja, ha megér a blog legalább annyi időt, mint a korábbi blogjaim (2-3-4 aktív évet), akkor talán körvonalazódik valamilyen konkrét irány amerre haladni fogok.
Nem sokkal a blog debütálását követően kezdtem el komolyabban foglalkozni a kriptopénzek akkor még igencsak zavaros világával. Emlékszem, amikor először hallottam egyik ismerősömtől a Satoshi történetet, akkor igencsak furán néztem a “japán hacker” történetére, aki valami olyan misztikus dolgot csinált, amihez nem merte felvállalni a saját nevét. Ehhez persze akkor még friss élményként kapcsolódott az egész Silk Road botrány is.
Minő meglepetés valóban 2-3-4 – nem túl – aktív évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy megtaláljam az utam. Az elmúlt majd egy évben szó szerint a kriptopénzekkel és természetesen ennek kapcsán a bloggal keltem és feküdtem. Ez a postom immáron a kerek 200. post amit a kriptopénzek témakörben írok. Ehhez hozzájön még 571 válasz, amiben a hozzászólásaitokra reagáltam. Persze mindez csak az, ami itt a blogon történt. A számos találkozót, drinkupot, konferenciát és kerekasztalokat, már nem is tudom hova kellene számolni. A teljes képhez hozzájön még majd 3500 eddig született olvasói komment, ami folyamatosan gyarapodik napról-napra és több mint 1000 email, melyek egy igen nagy része sajnos a mai napig megválaszolatlanul hever a mailboxomban. Ez a rész nem az erősségem… Talán pont ezért is ellenkeztem annyira mindvégig, hogy valamiféle közösségi teret hozzunk létre a blogon, vagy a bloghoz kapcsolódóan, hiszen az rengeteg energiámat emésztené fel, amiből nyilvánvalóan véges mennyiség áll csak rendelkezésre.
Apropó energia. Nagyon sokszor kérdeztétek, hogy mi a személyes motivációm, ami miatt ennyit írok és ennyi dologgal foglalkozom. Aki ezt megkérdezte tőlem, annak mindig elmondtam, hogy ez az én személyes útkeresésem. Csak tavaly a nyilvános megjelenések mellett megközelítőleg félszáz alkalommal vettem részt olyan zártkörű megbeszélésen, ahol valamilyen projektkezdeményezéssel kerestetek meg. A mottóm mindig is az volt, hogy “egy kávéra bármikor jó vagyok…“. Mindezzel a tervem az volt, hogy ezen megbeszélések során is tanuljak. Sok esetben úgy tartottam akár fél napos zárt workshopokat, hogy valójában többet hoztam onnan el, mint amennyit átadtam. Mindezeken keresztül sikerült megismernem a hazai kriptoközösség nagy részét, kezdve a cypherpunkoktól egészen a hazai kriptobizniszben utazó vállalkozókig. (És persze a cypherpunkokból lett kriptobizniszmeneket se feledjük…)
Valamikor tavaly nyáron kaptam meg először azt a kérdést egy drinkupon, hogy a blogra szánt időt és energiát miért nem fordítom egy a témába vágó üzleti vállalkozásra. Onnantól kezdve a válaszom konzekvensen ez volt: “Mert nincs még meg az a story, amivel foglalkozni akarok, az év végéig adok magamnak időt, hogy megtaláljam azt a történetet, amibe kellőképpen bele tudok szeretni ahhoz, hogy meg is tudjam azt csinálni.”
Ötletek és kezdeményezések voltak dögivel, de valahogy semmi nem tudott igazán lekötni, mindből hiányzott valami esszenciális, igazán motiváló momentum. Időközben nagyon sok minden történt, számtalan meetupot és drinkupot szerveztünk, szakmai előadást tartottam a hashgraphtól kezdve a lightning networkig, végigcsináltuk a tisztabit kampányt, segítettem beindítani a Blokklánc Műhelyt, ami mai napig az egyik legnagyobb büszkeségem és örülök, hogy tényleg képes egy ilyen grassroot koncepció ennyire hatékonyan működni. Persze mindeközben sem feledkeztem meg a célról: találni egy igazán eredeti és igazán jó történetet, amivel szívesen tudok azonosulni. Ahogy közeledtem a saját deadlineomhoz egyre inkább letisztult, hogy a megannyi történet közül melyik lesz számomra a befutó. Mint oly sok esetben, itt is sokat számított a személyes kötődés és a személyes élmény…
A blog egyre népesedő olvasótáborán keresztül kibontakozott számomra a hazai “kripto-értelmiség” preferenciája. Ennek kapcsán le tudtam vonni egy nagyon fontos konzekvenciát. Két kategóriába lehet sorolni azokat, akik olvassák a blogomat: a hithű cryptofanok és azok a kriptoszkeptikusok, akik nyilvánvaló okok miatt bár nem hisznek a kriptopénzekben, de mégis nyitottak annyira, hogy legalább utánaolvassanak és megpróbálják megérteni, hogy mi is hajtja ezt az egészet… mi is pumpálja a lufit…
Még idejekorán rájöttem, hogy Bitcoin evangelista és kriptobloggerként NEM az a feladatom, hogy az utóbbi kategóriába tartozó olvasókat tűzzel-vassal a Bitcoin felé tereljem. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy szkeptikus legyen és ez különösen tiszteletreméltó tulajdonsága, ha a szkeptikusság ellenére az adott illető még nyitott is a befogadásra. Mivel jómagam hithű elvakult kriptoanarchista vagyok, ezért számomra nagyon nehezen volt befogadható, hogy mégis miért is szkeptikus bárki is. Simán csak hülyék? Vagy még nem érettek meg minderre? Nyilván nem erről van szó. Sokkal inkább a megközelítés a lényeg. A kriptofanok ideologisták, míg a kripto-szkeptikusok egyszerűen csak realisták. Baromi jól néz ki a Satoshi Vision és még jobban a whitepaper, nem is beszélve a csilliárdos marketcapről és a félelmetes napi volumenekről, de mi ennek az egésznek az értelme? Tényleg csináltunk egy félelmetesen jó instant digitális payment rendszert, amivel a világ bármelyik részére gyorsan és olcsón lehet utalni? Ha a kriptopénzek evolúciója megreked ezen a szinten, akkor kétségtelenül el kell ismerjem: egy baromi nagy lufit fújunk. Vannak jó walletjeink, meg exchangeink, de mindnek végső soron ugyanaz a célja: még nagyobbra és rondábbra lehessen fújni azt a szerencsétlen lufiállatkát…
Másik oldalról persze ott vannak a magamfajta crypto-future hívők kategóriája. Akik lelkesen gyarapítják a digitális vagyonukat és hisznek ama szép jövőben, ahol ezen digitális értékeknek az első és lényegében egyetlen célja nem az lesz, hogy úgy gyűjtögessük őket, mint gyerekkorunkban a matchboxokat vagy a pillangókéseket…
Az antagonisztikus kategóriák motivációinak értelmezése során eszméltem rá, hogy valójában a kezemben van a kulcs az ellentmondás feloldásához. Adott egyik oldalról egy halom cryptovagyonon ülő rajongó, akik a világ minden kincséért sem nyúlnának a coinjaikhoz, másik oldalról pedig ott vannak a kripto-szkeptikusok, akik bár egy fillért sem raknának Bitcoinba vagy bármilyen más altcoinba, de azért valahol csípi a csőrüket az általuk vizionált lufi felfúvódása közben megszülető kripto-milliomosok vagyongyarapodása. És ekkora jött a heuréka moment! Dehát valójában ez a két csoport egymást keresi és egymáson keresztül fognak mindketten jól járni!!!
A hirtelen jött ötlet elsöprő erővel taglózott le és egy olyan láncreakció indult be, ami teljes egészében újrarajzolta a saját jövőképemet. Hogy mi ez a történet, mikorra, mi fog ebből elkészülni, kik a tagok, mi ebben az én szerepem továbbá, hogy miként is befolyásolja ez az én jövőbeli szerepvállalásomat akár a blogger, akár az evangelista szempontból? Na mindezekről a kérdésekről fog szólni a folytatás… Szóval részletek hamarosan…
Hogy mennyire valid erre az igény: ma a Blockstream hivatalos 
Gyönyörű… 17k USD-ről zuhant az árfolyam 13,5k-ra alig 16 óra alatt. Mindezt azért, mert a coinmarketcap.com API-hoz kötött traderrobotok és a botok által kiváltott pánikrohamban érintett daytraderek szó szerint eladtak mindent amit csak találtak gondolván, hogy ha egy pillanat alatt eltűnt az összesített piaci kapitalizáció majd 10%, akkor itt bizony vége a cryptovilágnak…
Az 
