Küldtetek két nagyon jó kérdést, amik szerintem megérnek egy rövidebb postot, mivel sejtésem szerint a válasz sokatokat érdekelhet.
B.F. kérdése: “Tanacsodat szeretném kérni, hogy mit gondolsz, mit kellene csinálnunk, egy 15 GH/S rendszerünk van, most cseréljük épp le a kártyáinkat Nvidiákra a AMD-ről a hashrate esés miatt, és érdekelne, hogy ha idén ETH-nal atállnak POS-ra, mekkora rendszerel kellene, hogy rendelkezunk, hogy megérje […] Annyit értünk, hogy ugye bár egy meghatározott mennyiségű ethert be kell majd rakni a rendszerbe és akkor továbbra is tudunk majd kapálni a gpu-kkal? Mekkora lehet ez a mennyiségű ether?”
A PoS (Proof-of-Stake) nem a PoW (Proof-of-Work) továbbfejlesztése, hanem annak lecserélése. Mindkettőnek a lényege, hogy biztosítsa az “51% attack” elleni védelmet. Amennyiben egy entitás képes lenne a bizonyító erő 51%-át megszerezni, akkor képes lenne úgy módosítani a blockchaint, hogy bár ez mindenki számára nyilvánvaló csalás lenne, mégis megtörténne és a blockchain immutable tulajdonsága miatt mégcsak javítani sem lehetne. Ennek elkerülésére a PoW azt várja, hogy minden szereplő/bányász bizonyos számítási kapacitást biztosítson, ahol logikusan azt feltételezi az algoritmus, hogy nem létezhet a világon egyetlen olyan szereplő, aki önmagában rendelkezhetne az összes hashing power 51%-ával.
Ezzel szemben a PoS rendszerben bizonyos mennyiségű letétet kell betenned ahhoz, hogy végezhess tranzakció hitelesítést vagy block készítést. Itt ugyanaz az elv, logikusan egy személyként nem rendelkezhetsz annyira sok pénzzel (jelen esetben Éterrel), hogy manipulálni tudd a rendszert.