Nocoinerek helyett talán ildomosabb lenne “kripto-szkeptikust” írni, de ha már bevezetésre került (urbandictionary) a Nocoiner fogalom, akkor használjuk… Amikor azt olvasom valakitől (és itt most tényleg csak a példa kedvéért hozom fel a konkrét idézetet Balázstól), hogy:
“A store of value kapcsán sokszor hangoztatott aranyos analógia is sántít. Az aranynak messze nem olyan elhanyagolható a reálgazdasági szerepe, mint ahogyan azt sokan képzelik…”
Az ilyen mondatoknál egyszerűen értetlenül állok a tény előtt, hogy emberek MA még mindig képesek leragadni a materiális világnál. Az ipari automatizálás és a robotizálás széles körű elterjedése óta egyetlen olyan iparág létezik, ami számottevően képes fejlődni, ez pedig az informatika és azon belül is a folyamatok digitalizálása. A nagy emberek nagy mondataival Dunát lehetne rekeszteni, de tény, hogy elvetemült emberek kellettek ahhoz, hogy olyan témákat forradalmasítsanak, mint pl az újságolvasás, vagy a tévénézés.
Sokszor éltem már jómagam is az ipad szkeptikus példámmal, amit most ide is idéznék: (clickre kinyithatod, ha még nem olvastad)
|
Mára az iPad teljesen hétköznapi termékké vált. Ez a fajta szűklátókörűségem az, ami minden vélt vagy valós érv és indok ellenére is azt mondja, hogy a digitális pénz valójában egy evolúciós lépcsőfokot képeznek, aminek nem az a célja, hogy lecserélje a jelenlegi globális pénzügyi rendszert, hanem nemes egyszerűséggel csak átlépjen rajta. Sokszor hoztam már fel, hogy a kriptopénzekkel szembeni szkeptikusság legfőbb oka az a tény, hogy az emberek nagy része egyszerűen nem érti ezek értelmét. Mi értelme egy olyan digitális pénznek, amivel pont ugyanazt lehet csinálni mint a valós pénzekkel, de semmilyen állami/jegybanki szintű garancia nem kapcsolódik hozzá?
Az elmúlt 10 évben tetten érhető az a jelenség, hogy a digitálisan létező adat egyre inkább értékesebb, mint maga a materiális adatforrás, ahonnan származik. Külön iparágak nőttek ki a semmiből, amik arról szólnak, hogy értékkel ruházzák fel az adatokat. Vegyük csak példának az ezredforduló nagy üzletét: Adatbányászat és annak ipari adaptációs platformját az adattárházak. Hova fejlődött mára ez a technológia: Bigdata és Machine Learning, ahol már értelmezhetetlen az elemi adat és annak forrása, lényegében nem az adatok tartalma a fontos, hanem azok változásának jellege… ahogy a blog fejlécében is olvashatjátok: “a rendezetlen adathalmazok elemzése”
Minden digitalizálódik, minden adattá konvertálódik és minden ami adattá konvertálódik az elveszti az materiális értékét és jellegét is. Erről szól a ma egyre népszerűbb “tokenizáció” üzletág is, ami a következő egy-két év egyik legjobban fejlődő üzletága lehet.
A tisztabit.hu (MCGA) kezdeményezés fontos és nélkülözhetetlen eleme volt a 2017 decemberi plakátkampány, amiben a kreatív csapat kifejezetten provokatív üzeneteket fogalmazott meg. Mivel a plakátok finanszírozását a blog olvasóitól kalapoztam össze, ezért helyénvalónak tartom, hogyha megvilágítom az egyes üzenetek mögöttes tartalmát is. Ebben a bejegyzésben az egyik leginkább provokatív plakát üzenete kerül kifejtésre. A post címéből is talán már látható, hogy a kérdéses üzenet a “Mégis lesz nyugdíjad” szlogen.
Mindezen módszeres kampányok azonban egyre inkább váltanak ki rezisztenciát a Bitcoin közösségből. Míg a retorika szerint az összes “BsCore” hívő egy idióta és nem látják a fától az erdőt, addig a valóság az, hogy megannyi BsCore fannal beszélve azt látom, hogy mindenki pontosan látja az erdőt és a problémákat is, de a probléma megoldását nem a BigBlocker csapatban látják, hanem a Blockstreamben. Hatalmasat téved aki azt gondolja, hogy itt egy jó és egy rossz között lehet választani. Valójában két relatív rossz közül kell választani és minő meglépő: mindkét oldal szeretne baromi sok pénzt keresni…
Közelednek az ünnepek! Ennek kellemetlen nyomasztó érzése egyre inkább crithit-el minden valami való cryptoanarchistát vagy éppen annak szeretteit. Könyvet ajándékozni az ünnepekre szerintem tök jó dolog, különösen, ha az a könyv elolvasásra is kerül. Minden valamire való cryptoanarchista és crypto-fan könyvespolcának nélkülözhetetlen darabja kellene, hogy legyen David Gerard: “Attack of the 50 foot blockchain” című könyve, ami nemes egyszerűséggel a témában valaha készült legjobb könyv. A mű címét egyébként a 1958-as “Attack of the 50 foot woman” című fekete-fehér film ihlette, amit viszont szerintem soha nem láttam, így nem teszek úgy, mintha bármi fogalmam is lenne arról, hogy milyen összefüggést akart ezzel a szerző sugallni. A könyv alcíme viszont annál lényegretörőbb: “Bitcoin, Blockchain, Ethereum & Smart Contracts”. Így november végén szerintem még simán be is szerezhető. Könyvajánló következik:
