Minden tiszteletem a Nocoinereké, de…

Nocoinerek helyett talán ildomosabb lenne “kripto-szkeptikust” írni, de ha már bevezetésre került (urbandictionary) a Nocoiner fogalom, akkor használjuk… Amikor azt olvasom valakitől (és itt most tényleg csak a példa kedvéért hozom fel a konkrét idézetet Balázstól), hogy:

“A store of value kapcsán sokszor hangoztatott aranyos analógia is sántít. Az aranynak messze nem olyan elhanyagolható a reálgazdasági szerepe, mint ahogyan azt sokan képzelik…”

Az ilyen mondatoknál egyszerűen értetlenül állok a tény előtt, hogy emberek MA még mindig képesek leragadni a materiális világnál. Az ipari automatizálás és a robotizálás széles körű elterjedése óta egyetlen olyan iparág létezik, ami számottevően képes fejlődni, ez pedig az informatika és azon belül is a folyamatok digitalizálása. A nagy emberek nagy mondataival Dunát lehetne rekeszteni, de tény, hogy elvetemült emberek kellettek ahhoz, hogy olyan témákat forradalmasítsanak, mint pl az újságolvasás, vagy a tévénézés.

Sokszor éltem már jómagam is az ipad szkeptikus példámmal, amit most ide is idéznék: (clickre kinyithatod, ha még nem olvastad)

Az ezredfordulós informatikai eszközök talán egyik legnagyobb zsákutcája a tabletek voltak. Több nagyvállalat (Dell, IBM) dobott a piacra táblagépeket, de valahogy ezek mindig is suták, esetlenek voltak. Majd eljött 2010 január 27, amikor egy roppantul karizmatikus férfi kiállt egy nagy színpadra, majd a show végén bedobta a kultikussá vált mondatot: “and one more thing” és bemutatta az iPad-et. Nem sokkal ezt követően találkoztam egy barátommal, akivel nagyon komoly vitába keveredtem az iPad kapcsán. Hosszan ecseteltem neki, hogy mekkora egy őrültség volt az Apple részéről kiadni egy táblagépet, hiszen ez egy hasztalan dolog. Tényleg az újság olvasást akarják megreformálni? Minek egy olyan gép, ami annyit tud mint egy okostelefon, csak nagyobb a kijelzője? Mégis ki adna ezért pénzt? Majd egy éven belül megvettem az első iPad-emet és megértettem… Hihetetlen, hogy mennyit számít a marketing és persze a kijelző orientációja. A mobiltelefon álló, a tablet fekvő. És ennyi, ez a nagy ötlet és az emberek zabálják.

Mára az iPad teljesen hétköznapi termékké vált. Ez a fajta szűklátókörűségem az, ami minden vélt vagy valós érv és indok ellenére is azt mondja, hogy a digitális pénz valójában egy evolúciós lépcsőfokot képeznek, aminek nem az a célja, hogy lecserélje a jelenlegi globális pénzügyi rendszert, hanem nemes egyszerűséggel csak átlépjen rajta. Sokszor hoztam már fel, hogy a kriptopénzekkel szembeni szkeptikusság legfőbb oka az a tény, hogy az emberek nagy része egyszerűen nem érti ezek értelmét. Mi értelme egy olyan digitális pénznek, amivel pont ugyanazt lehet csinálni mint a valós pénzekkel, de semmilyen állami/jegybanki szintű garancia nem kapcsolódik hozzá?

Az elmúlt 10 évben tetten érhető az a jelenség, hogy a digitálisan létező adat egyre inkább értékesebb, mint maga a materiális adatforrás, ahonnan származik. Külön iparágak nőttek ki a semmiből, amik arról szólnak, hogy értékkel ruházzák fel az adatokat. Vegyük csak példának az ezredforduló nagy üzletét: Adatbányászat és annak ipari adaptációs platformját az adattárházak. Hova fejlődött mára ez a technológia: Bigdata és Machine Learning, ahol már értelmezhetetlen az elemi adat és annak forrása, lényegében nem az adatok tartalma a fontos, hanem azok változásának jellege… ahogy a blog fejlécében is olvashatjátok: “a rendezetlen adathalmazok elemzése”

Minden digitalizálódik, minden adattá konvertálódik és minden ami adattá konvertálódik az elveszti az materiális értékét és jellegét is. Erről szól a ma egyre népszerűbb “tokenizáció” üzletág is, ami a következő egy-két év egyik legjobban fejlődő üzletága lehet.

Folytatás…