Category: freedom

5 Comments

Legjobb befektetés: Méz és Whisky

  By

... de semmiképpen sem együtt fogyasztva! Tegnap került elő ez a téma a telegram csatornánkon, amiből később egy hatalmas méhész világtalálkozó is kerekedett. Az eredeti felvetés az volt, hogy a mai hozamsivár gazdasági kilátások között vajon milyen módon lehet tompítani az infláció hatását.

Ha felnézek youtubera, akkor minden negyedik videó azzal foglalkozik, hogy mibe fektessen az ember 100.000 Ft-ot vagy éppen 300-500 dollárt. Feltételezem ez lehet az a lélektani határ, amit az MLM-ekből, unit linked és egyéb befektetési jegy zabáló termékekből kiábrándult átlag polgár megpróbál a mai körülmények között is befektetésként megforgatni.

Befektetni sokféleképpen lehet, azonban ha valaki kerülni akarja a kockázatos ügyleteket (pl. részvény, vállalati kötvény vagy éppen arany, kripto), akkor a mai körülmények között a bankok által nyújtott ajánlatok és az állampapírok lehetősége még a legoptimistább jóslatok szerint is bőségesen alulperformálják az inflációt… Márhogy ugye a közölt és torz statisztikai elveken számolt inflációt is…

Miért hamis az inflációs adat?

Ezen téma kapcsán merült fel az, hogy az infláció ellen az egyik legjobb “befektetés” ha nem fektetünk be, hanem felhalmozunk tartós használati cikkeket. Hogy is jön ki ez?

A pénzromlás, illetve a gazdasági válságmenedzsment határa kinyomtatott friss pénz ugyan nem egyenesen arányosan, de inflációt indukál. Ezt tovább erősíti a gazdasági válság recessziós hatása, illetve a COVID-19 okán kialakult termelési hiány, illetve rohamszerű felvásárlás okozta árkorrekció is.

Az infláció a pénz vásárlóértékének romlását jelző irányszám, ami ugyan erősen kozmetikázott számtalan módszerrel, de még így is jól mutatja, hogy bizony évről évre kevesebbet ér a kuporgatott pénzünk.

A tartós használati és fogyasztási cikkek felhalmozása inflációvédelem szempontjából egyáltalán nem újdonság. A 90-es évek előtt a Forint átlagos inflációja évi 30-40% körül volt, mely csak a 2000-es évekre mérséklődött a 10%-os sáv alá. Szüleink, nagyszüleink még pontosan tudják, hogy mit is jelentett akkoriban a karácsonyi bevásárlás… nem.. nem legót és Barbiet vettek, hanem lisztet, gyógyszert, takarmányt és persze a vidék univerzális fizetőeszközét: a pálinkát. Mindezt tették azért, mert ugye mindenki tudta: januárban jön az áremelés.

A helyzet az, hogy érdemes valami hasonlóra készülni…

Whiskey és Méz éves hozama: 6-10%!

forrás: internetes gyűjtés…

Persze kell némi absztrakció, hogy hozamtermelő befektetésként nézzünk pont a mézre… de a fenti ábrából ez kétségtelenül kiolvasható. Egy kilogramm méz átlagára 2002-ben 900 forint körül alakult, ami mára már meghaladja az 3000 forintot is. (Az ábra csak 2018-ig mutatja…)

Ez barátok között is 300%-os áremelkedés, amihez érdemes hozzávenni, hogy a megfelelő körülmények között (hűvös, naptól védett helyen és üvegben tárolva) a világ végéig eláll, már persze ha minőségi termelői mézről beszélünk.

Nem meglepő módon ugyanez igaz a Whiskey és egyéb égetett szeszekre is. Az áruk hasonlóképpen alakult az elmúlt 20 évben és szintén igen sokáig megtartják az aromájukat, fogyaszthatók.

Oké, de hogyan lesz ebből befektetés?

A jó befektetés lényege, hogy ma lemondasz bizonyos mennyiségű pénz szabad felhasználásáról, amit X idő múlva kamatostól visszakapsz. Ugyanez igaz a spájzolásra is. A ma megvett mézet vagy éppen whisky-t nem kell megvenni utána minden évben, így a jövőbeli kiadásaid nem csak annak jelenlegi árával csökken, de a jövőbeli vásárlóérték romlással is.

Persze ezen két termék mellett számtalan egyéb olyan dolgot is fel lehetne hozni, aminek a raktározása hasonlóképpen pozitív eredményt hozhat. Alapelv: azon árucikkekben érdemes gondolkodni, ami biztosan tartós fogyasztási vagy használati cikk, kis helyen elfér, illetve annak darabára jelentős a saját pénztárcánkhoz képest. Nyilván nem érdemes előre megvenni tíz évre a WC papírt (pláne hogy idén egyszer már megtettünk...). De számos olyan egyéb fogyasztási cikk, kozmetikai vagy tisztasági termék, tisztítószer létezik, amik ide sorolhatók.

Szintén ebbe a kategóriába tartozhatnak az olyan szezonális árucikkek, amikre egy-egy időszakban költünk sokat és minden évben meg kell ismételnünk. Például most is éppen egy ilyen időszak van: az iskolakezdés, ami minden szülőnek az egyik kedvenc nyárvégi hobbija.

A téma kapcsán további gondolatokat olvashatsz az INLOCK_HUN telegram csatornánk… ahol a jelek szerint nem csak INLOCKról beszélgetünk!

43 Comments

Rossz úton rossz felé

  By , ,

“Vegyél ingatlant! Az a tuti befektetés!” olvasható a legtöbb gazdasági portál elemzésében. Az ingatlan az esetek többségében a legnagyobb növekedési potenciállal kecsegtető befektetési termék, ha az ember több évre előre gondolkodik. Különösképp igaz egy olyan gazdasági és politikai környezetben, ahol a csapból is az folyik, hogy magyar fenék alá magyar új-építésű otthon való! Vajon az ingatlanpiac lenne a Szent Grál? Tényleg jó ötlet a 2005-ben bebukott agglomerációs szellemvárosokat és szellemlakóparkokat feléleszteni és 3-4 hónap alatt felhúzott házakkal teletömni?

Van egy kedvenc helyem, amolyan elmélkedős hely, ahol régebben nagyon sokat futottam, manapság inkább már csak sétálok arrafelé, ha éppen oda esz a fene. Ez a hely egészen pontosan Biatorbágyon van a viadukton keresztül bele a vadonba a régi vasúttöltésen, aminek a végébe a semmiből nőtt volna ki 2008-ban egy brutálisan nagy lakópark, ha nem jön a válság és nem csappan meg az igény az újépítésű ingatlanokra. Bár a lakóparkból szinte semmi nem lett, de az infrastruktúra javarészt kiépült, több kilométer hosszú aszfalt körben, komoly emelkedővel… anno tökéletes – volt – egy kis kocogáshoz. Az elmúlt években elvétve épült rajta talán 4-6 ház összesen, mindegyiken jól látszik, hogy nem a kisvárosi sorház kategóriás lakásocskáknak lett szánva egykoron a lakópark.

Tippre talán valamikor tavasszal járhattam a környéken, amikor már látszott, hogy valami élet indult be. Valamikor tavasszal készíthetett a google is friss felvételt a környékről, ami akkor így nézett ki:

Látható, hogy a korábbi 4-6 ház helyett már állt ott kb 10 és további talán 10 munkálatai indulhattak el.

Egy hete jártam újra a csodaszarvas lakóparkban… Már – kis túlzással – moccanni nem lehet, a hatalmas házak egymást érik, talpaltnyi föld sem maradt. Mondhatni a lakópark projekt sikeresen alakul.

Hogy miért pont most indult el az építkezés boom, amikor már amúgy is csúcsra van járatva az építőipar és aranyáron lehet csak mesterembert találni, aki hajlandó akár a félig megkötött betonalapot is otthagyni, ha a szomszéd faluból valaki kifizeti a munkadíja kétszeresét?

Az ok nyilvánvaló. A kormány családtámogatási intézkedéseinek hála nagyon sokan jutottak kvázi ingyen-hitelhez, amihez hozzájön az elmúlt évek folyamatos minimálbér emelésével szinkronban lezajlott bruttó béremelés számos szektorban, illetve a szuper-állampapír (MÁP – Magyar Állampapír Plusz) ami 2024-ig sávosan növekedve a végére már 6% éves kamatot ígér. Mindezen kedvező gazdasági intézkedéseknek hála sokaknál eldördült a startpisztoly és elindultak a nagy beruházások és a hosszútávú eladósodások. Okulva persze a korábbi katasztrófából ezúttal természetesen forintban adósodik el az ország… Különösen annak fiatalabb tagjai.

A semmiből kinövő lakóparkok, a forint látszólagos stabilitása, a kiszámítható hitelek és hozzá a szintén kiszámítható kamatokat ígérő és közel zéró kockázatú befektetések (pl. a MÁP Plusz) olyan képet sugallhatnak, amiből könnyen le lehet vonni a következtetést: Itt minden frankó, sínen vagyunk… jó úton haladunk, nem történhet semmi baj.

Lakopark Biatorbagy ingatlan
Gyűlnek a “viharfelhők” a lakópark felett…

Közben persze azért látszódnak furán szokatlan jelek. Újra 400 forint felett a benzin litere, nemrégiben lépte át először az euro árfolyama a 332 forintot, majd nem sokkal később a 333-at, majd a 334-et is. Mindez úgy, hogy 2014 és 2018 között gyakorlatilag folyamatosan a 310 forintos árfolyam sávban pihent az euró forinthoz képesti árfolyama.

Persze nem feltétlenül érdemes messzemenő következtetéseket levonni egy szunnyadó lakópark pillanatok alatt történő feltámadásából. De valahogy folyton azzal találkozom, hogy a körülöttem az emberek megint elkezdtek úgy élni mintha nem lenne holnap.

Folytatás…
12 Comments

The real ecoin has born!

  By , , , ,

Korábban már írtam egy cikket a “facebook coin” (a.k.a. globalcoin, a.k.a. libra) nevű érdekes jelenségről, de ott a stablecoin sikervárományost csak egy konkrét aspektusból vizsgáltam. Azóta viszont nagyon sokan megkerestek direktben és különböző fórumokon, hogy: “mit is gondolok én erről az izéről“. Alapvetően tartom, hogy az EFBÉCOIN továbbra is egy trójai faló, de időközben egyre több részletet tudtunk meg róla. Például azt, hogy bár valóban stablecoin lesz, de egy konkrét kosárhoz lesz kötve az értéke, amiben a nagyobb világpénzek mellett akár értékpapírok is lehetnek, ennek megfelelően az értéke koránt sem lesz annyira stabil, hanem egy monetáris bizottság döntései fényében valamennyire volatilis lesz. Persze csak éppen annyira, hogy boldog-boldogtalan a digitális arany ígéretet lássa benne.

Ma azt is tudjuk, hogy a meghirdetett 10 millió dolláros beugrót a saját node futtatásához mely cégek perkálták már le. A lista igazán impozáns és nem meglepő módon ott van a rajta több meglévő crypto-space tag is, úgy mint a Coinbase vagy a xapo. Ezen szereplők mellett számos “A” kategóriás nagyágyú is csatlakozott már a kezdeményezéshez, pl.: UBER, Vodafone, eBay, Spotify, és persze a listából nem hiányozhatnak a hagyományos pénzügyi világ jelenlegi vesztesei, akik a saját üzleti jövőjüket látját semmivé porladni, hiszen valójában az elmúlt 20-30 évben homokot próbáltak eladni a sivatagokban, a GlobalCoin vonatra közülük a következő cégek próbálnak felugrani: MasterCard, Visa, Paypal.

Folytatás…
30 Comments

Mitől van értéke a Bitcoinnak?

  By , , ,

Sok szó esett mostanában a fundamentális értékről, nézzük miként is jelenik ez meg a Bitcoin értékében és miként tudja befolyásolni a fundamentális érték az árfolyamot. Amikor az árfolyam éppen bull időszakát éli, akkor hajlamosak vagyunk (jómagam is beleestem ebbe a csapdába) azt gondolni, hogy eljött a paradigmaváltás és innentől jön valami nagyon új dolog ami busásan megjutalmazza a korai ‘hívőket’… majd jön a sokadik bear-run amikor viszont szépen realizáljuk, hogy megint csak biodíszletei voltunk annak, hogy a kis szemétdombunkon néhányan jól járjanak a zéró-végösszegű játszmában. Ugyanezek azok az időszakok, amikor felerősödnek az olyan hangok minthogy “ez egy ponzi/piramisjáték”, “nullára fog zuhanni, hiszen nincs mögötte semmi”.

DISZKLÉMER: Talán már a bevezetőből is kiderült az olvasónak, hogy ez egy újabb filozofálós, logikai összefüggéseket keresős cikk lesz, ami vajmi keveset ad azoknak, akiket csak az érdekel, hogy mennyi éppen az árfolyam és vajon holnap mennyi lesz. Ellenben sokkal hasznosabb lehet azoknak, akiket érdekel, hogy – szerintem – mi is mozgatja az árfolyamokat és mik is a valós fundamentális ellenállási pontok. Ezen állásfoglalás fényében kéretik tovább folytatni a cikket… ami szokás szerint wall of text lesz.

Egy kis alapozó: mi a franc is az a hitelpénz…

Visszatérve: valahol mindkét állításnak van valóságalapja. Azonban ezek eléggé szélsőséges megközelítései a valós helyzetnek. Azt nagy biztonsággal elmondhatjuk, hogy a Bitcoin mögött nincs semmi, hiszen valóban nem egy tartalékdeviza, nincs mögötte arany, bármilyen egyéb letét, vagy éppen fedezet. Tehát az árát valóban csak és kizárólagosan a kereslet és a kínálat határozza meg. Mikroökonómiai alaptétel: ha nagy a kínálat és alacsony a kereslet, akkor az árfolyam lefelé zuhan (akár nulláig), ha nagy a kereslet és csökken a kínálat akkor pedig a fák megpróbálnak az égig érni… amit persze nyilván sosem fognak elérni.  A Bitcoin egy digitális jelfolyam, ami a blockchain technológia sajátos adottságai okán képes úgy biztosítani hozzáférést egy adott mennyiséghez, hogy az központi nyilvántartás nélkül is szabadon átruházható, hasznosítható, vagy tárolható anélkül, hogy bárki is duplikálni, megsemmisíteni vagy eltulajdonítani tudná az. A bitcoin lényegében ennyi és semmivel sem több. A tárolt érték szempontjából teljesen ugyanazon attribútumokat mutatja mint bármilyen hitelpénz. A ma létező nemzeti valuták mindegyike hitelpénz, tehát annak értéke abból fakad, hogy adott társadalom elhiszi, hogy az adott címlet valóban értéket képvisel, ami cserealap lehet. Azonban ez a hit/bizalom illékony, gyermekkoromban a nagyszüleim emlékeiben még élénken élt a Pengő crash, sőt nagyapám büszkén mutatta, hogy neki bizony kisebb gyűjteménye volt a tízmillió bilpengős címletekből, mely mai szemmel nézve talán a legmenőbb fiat pénzcímlet ever, hiszen Kossuth Lajos feje felett két Bitcoin logó is kirajzolódott. Ahogy nagyapám mondta ez a néhány papírpénz a Pengő végnapjaiban már annyit sem ért mint a papír amire nyomtatták, hiszen sehol és senki nem fogadta azt el. Magyarország 1946-ban a napi infláció meghaladta a 200%-ot, mígnem interveniált az akkori jegybankszerűség.

A közelmúlt történelmében a hiperinfláció azonban nem példa nélküli. A közelmúltban Zimbabwe (napi 98% inflációval) került hasonló helyzetbe, de a 90-es években sorra omlottak össze a hitelpénz alapú pénzügyi rendszerek, Jugoszláviától kezdve Peruig bezárólag. A látszólagosan atomstabil pénzügyi rendszerünk alatt sebészi pontossággal ügyködnek a jegybankok, az IMF és végső soron a kereskedelmi bankok is, hogy fenntartsák azt a látszat stabilitást, aminek nyilvánvaló devianciáit általában inflációval kompenzálják. Persze mindez korántsem ennyire egyszerű, a fiat pénzek monetáris politikája egy roppantul komplex történet, ahol nagyon fontos szerepe van a pénzbőségnek és a pénznyomtatásnak, valamint a “csapok elzárásának”. A 2008-as válságot követően az USA gyakorlatát követve már 2012-től dübörögtek a pénznyomtató gépek szerte a világon, melyek rendre el is apadtak 2016-ra. Mára a piac nagy része teljesen tisztában van abban, hogy 2019-2020 körül újabb recesszió fog bekövetkezni, de mivel jelenleg még csorog a rendszeren lefelé a pénz, így még bőven van idejük eladni a túlértékelt bóvli papírokat, kötvényeket és egyéb termékosztályok árucikkeit a nép egyszerű gyermekeinek. Magáról a pénzrendszer színfalak mögött meghúzódó érdekességeiről korábban már írtam egy részletes cikket: Pénz… Pénz… Pénz… meg a Bitcoin címmel. Így most inkább a Bitcoinra fókuszálnék.

Folytatás…

23 Comments

Nehéz napok, nehéz döntések…

  By ,

Hetek óta bujkál bennem a gondolat, hogy meg kéne írni, de ez tipikusan az a téma, ami miatt lapáttal fognak agyonverni az olvasók… mindegy, jó szokásom, hogy belerohanjak a kitartott kézbe, különösen, ha azt írásban, a blogon tehetem meg.

Kezdeném azzal, hogy ez a cikk még a szokásosnál is sokkal kevésbé akar befektetési tanácsadásként funkcionálni. Én csak a nyuszika vagyok, aki az erdőben a körmét reszelgeti és azt dünnyögi a bajsza alatt, hogy: “egyszer megeszem a farkast”…  A tavalyi év sokunk számára a reményt hozta el a crypto világ kapcsán, akik hosszú medvepiaci álom után találtak újra rá a cryptopénzekre… megint másoknak (lényegesen többeknek), ez az időszak volt az új élmény, amikor először találkoztak ezzel a fura világgal. A kategóriától függetlenül hosszan lehetne népmesei gyűjtést rendezni itt a blogon az olyan kommentekből, mely lényege röviden:

“bár csak vettem volna ethert vagy bitcoint vagy akármit a X hónappal/évvel korábban”

Leszúrnék most egy karót a mai dátumra… Ez lesz az a pont, amire oly sokan fognak majd tekinteni, már-hogy a jövő crypto aranylázas generációi… “De jó lett volna itt beszállni“…  Hogy ez it már a medveszezon vége? Nem hiszem, többször is kifejeztem, hogy ennél lényegesen komolyabb korrekcióval tervek és így a “falling wedge” (vagy éppen beartrap?) alakzat végéhez közeledve nem is nagyon várok nagy csodákat a közeljövőre. Mindettől függetlenül azonban hosszútávon látok egy olyan pillanatot, amikor visszatekintve erre a bizonyos képletes leszúrt karóra úgy fogunk tudni visszatekinteni, mint amikor tavaly nyáron visszatekintettünk az előző bear szezon…

A cikk elején felvázoltam két kategóriát, amibe a crypto érdeklődőket soroltam, most ezt kiegészíteném még egy kategóriával: Azok, akik vagy azért birtokolják a cryptopénzeket, mert már ma is azokat használják döntően, vagy pedig azért, mert ezzel készülnek fel arra a jövőre, amik egy olyan világban fognak élni, ahol a kriptopénzek egyet jelenthetnek olyan eszmékkel mint a szabadság, függetlenség, befolyásmentes élet vagy éppen a központi kontroll és megfigyelés nélküli élet. Ami 15-20 éve még jótét adatbányászat volt, amivel jobbá lehetett tenni egy-egy iparágat, az mára az AI-on, a machine learningen, a profilingon és a gamification-ön keresztül félelmetessé és sokak számára nyomasztóvá kezd válni. Néhány éve százezrek emelték fel a szavukat az ellen a google profilozása ellen, nem-sokkal később jött a facebook, amiről kiderült, hogy nagyságrendekkel több adatot tárol a készülékekről, mint ami valóban indokolt lenne a működéséhez. Hogy mi a következő szint? Hol fognak a tech órások vagy éppen a kormányok kéretlenül betolakodni a privát szférába oly módon, hogy egy az már egy átlagember számára is oly mértékben legyen kellemetlen, hogy elkezdjen alternatívát keresni a közügyeire és pénzügyeire…

Előkészítés alatt áll egy nagyobb cikksorozat, amit a következő hetekben be fogok nektek is mutatni. A cikksorozat egyelőre embargó alatt áll, mivel egy konferencia előadásom alapját fogja szolgálni. Azt azonban biztosan állíthatom, hogy aki fogékony a Bitcoin árfolyamán túl annak a mögöttes eszmei értékére és arra a világra, amiben megkérdőjelezhetetlen LESZ  a Bitcoin mögött álló érték, annak sok izgalmas perces fog hozni a cikksorozat.

A spekuláció árnyékában hajlamosan vagyunk elfelejteni az alap eszmét, ami létrehozta a Bitcoint… ez pedig minden volt csak nem annak a pillanatnyi dollárhoz mért értéke…