Közösségi hitelezés INLOCK módra!

Május elején indítottuk el az INLOCK közösségi kölcsönzési funkcióját. Itt az idő, hogy megnézzük miként performál a hazai alternatív finanszírozási eszközök zászlóshajója. A cikknek különös apropót ad az, hogy éppen a napokban kaptuk meg a hivatalos információt, hogy az Altfinator program felvette az INLOCKot a “p2p business lending” partnerei közé, ezzel az INLOCK belépett a KKV finanszírozás piacára a közép-kelet európai régió egyetlen közösségi hitelplatform szereplőjeként.

Today, INLOCK is the only peer-to-peer business lending partner of Altfinator in the CEE region!

Hogy mindjárt kezdjem is a fontosabb számokkal: 2 hónapnyi működés alatt: ~1000 sikeres szerződés, ~1,5 millió dollárnyi közvetített kölcsön, a szerződések 8%-a került fedezeti pont elérése miatti zárásra, 250 aktív kölcsönnyújtó (1% alatti lemorzsolódással!) és átlagos 6% körüli APR (éves időszakra vetített kamat) «-» Le merném fogadni, hogy minden egyes szám kapcsán kérdések garmadája merül fel az olvasóban… Nos ebben a hosszú cikkben mindre megpróbálok válaszolni.

Csak röviden azoknak akik most hallanak először az INLOCKról: Az INLOCK egy kripto fedezetű stablecoin kölcsönplatform, ahol a ügyfelek peer-to-peer elven biztosítanak egymásnak likviditást jellemzően rövidtávra. Az INLOCK esetén módszeresen “közösségi kölcsönplatformról” beszélünk annak ellenére, hogy gyakran peer-to-peer lendingként hivatkoznak erre a tevékenységre, ugyanis ennek átirata a (hitelezés) megtévesztő lehet, hiszen a peer-to-peer finance platformok nem hitelnyújtók és legkevésbé sem hitelintézetek, itt sokkal inkább kölcsönnyújtás közvetítés tevékenységről beszéltünk, ami mögött ugyebár nincs hitelpénzteremtés tevékenység.

Tehát az INLOCK nem egy hitelplatform és nem is saját tőkét helyez ki hitelként. Akkor mi is az INLOCK? Az INLOCK egy fedezetbiztosításra specializálódott platform, ahol teljesen automatizálva van a kölcsönökhöz kapcsolódó matchmaking (felek összekötése) folyamat, tehát a feleknek nem listákat kell böngészniük és kiválasztani nekik ami a legjobb, hanem:

Folytatás…

Létezik olyan, hogy jó hitel?

A végtelenül ártatlannak látszó Facebook féle Libra (Libra Association) monetáris atombombaként készül átértelmezni mindazt, amit a modern pénzügyi rendszerekről gondolunk. Ahhoz azonban, hogy megértsük ennek lehetséges hatását a mélyre kell ásni a pénzügyi rendszer egyik legfontosabb alkotóelemének: a hitelnek.

A hitel az emberiség egyik legnagyobb találmánya, olyan szintű evolúción ment keresztül az elmúlt évezredekben, amit nagyon kevés más innovációs vívmány tudhat maga mögött. Mindennek ellenére talán a legkevésbé ismert… sőt merem állítani, hogy az egyik leginkább félreismert találmányról beszélünk most. Aki nem érti a hitel működését, az minden rossz forrását látja benne, aki érti, az pedig a modern világunk legfőbb mozgatórúgóját. Ezt a cikket, annak szánom, hogy az olvasóval megismertessem a hitel intézményét és a megannyi kiaknázatlan pénzügyi termék között némi eligazítást adjak.

Az olvasók nagy része nyilván tudja, hogy kicsit több mint tíz éve foglalkozom ezzel a témával és ebből az utolsó bő másfél évben konkrétan a hitel és a kriptoeszközök összeházasításával foglalkozó startupot vezetek. Azonban ezúttal most nem a konkrét termékről (INLOCK) lesz szó… Engedjétek meg, hogy egy kis gazdaságtörténelmi leckével kezdjem. Aki úgy érzi, hogy ez számára már unalomig ismételt, az nyugodtan ugorja át a következő bekezdést.

A hitel intézménye közel egyidős magával az értékmérés és azon keresztül a fizetőeszköz, vagy fizetést helyettesítő csereeszköz intézményével. A hitel működése a kezdetekben végtelenül egyszerű volt. Bizonyos – jellemzően bizalmi, vagy alárendelt – viszony alapján a felek egymásnak likviditást (pénzt) biztosítottak, amiért cserébe elvártak bizony részt az így keletkező haszonból, ami a kamatban testesült meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennek a fajta likviditásmenedzsmentnek (kölcsönnek) semmi köze nincs a mára kialakult hitelezéshez, de a történelmi kerekség okán érdemes innen kezdeni. Mindez a maga idejében nagyon jól ment… már persze, ha jónak tekintjük azt, hogy számos történelmi vallás alapját képezi az a dogma, hogy szigorúan tilos kamatért cserébe kölcsönt biztosítani. Az Islamic Banking rendszer a mai napig a kölcsönkamat tilalmára épül. A Biblia is tartalmazza a kölcsönbe adott javak esetén a kamat felszámolását, amit a keresztény egyházak csak az 1400-as években oldottak fel egy furán kifacsart indoklással, ahol a kamat felszámolását a kockázatvállalással mosták össze. Miután a vallás szabad kezet adott, elindult az őrült tempó a hitelintézmények fejlesztése kapcsán. A 16. századtól gombamód kezdtek szaporodni a kereskedelmi bankok Olaszországban, majd Spanyolországban. Mégis a modern bankrendszer alapját Hollandia rakta le, amikor is létrejött az első fractional reserve (részlegesen fedezett) bank, amit ezt követően nagyon hamar átvett számos más ország is és mára szinte az egész világon ez vált a gazdaság alappillérévé. Mára kötelező tartalékráta nem csak, hogy egy számjegyű, de a legtöbb fejlett gazdaságban 1-2% körül mozog, ezzel biztosítva, hogy a hitel mindig legyen és a hitelhez elég csak 1-2%-nyi tőkét zárolni a többi.. ahogy szokás mondani a semmiből keletkezik és a gazdaság teljesítménye van mögötte. Ez a fajta bizalmi alapú pénzteremtési gyakorlat (hitelpénz) alapozta meg a mai fractional reserve bankrendszert.

Fractional reserve avagy részlegesen fedezett/kötelező tartalékráta: a rendszer lényege, hogy egy kereskedelmi bank által nyújtott hitel mögött mindig valamilyen jövőbeli teljesítmény (pl. össz nemzetgazdaság eredmény) áll fedezetként, ennek okán nem szükséges az adott banknak 100%-osan lefedeznie (letétbe helyeznie) a felvett összeg ellenértékét a jegybanknál. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy 10%-os kötelező tartalékráta esetén ha valaki felvesz 1 millió forint hitelt, akkor valójában ebből 100.000 forintot kap ténylegesen az adott banktól (pontosabban ennyit helyez el letétként az adott kerbank a jegybankjánál) és a további 900.000 forintot gyakorlatilag virtuálisan kinyomtatja az adott bank és így adja oda az ügyfelének. Ugyanez a folyamat a törlesztésnél. A visszatörlesztett 1 millió forintból 900.000 forintot gyakorlatilag “eléget” a bank (mintha nem is lett volna) a fennmaradó 100.000 forinttal pedig fedezi a saját kinnlevőségét.

Folytatás…