Litecoin: a szomorú valóság…

A jelek szerint a litecoin neve igen pontosan írja körül a valóságot. Olyan mint a light-cola, mivel nincs benne cukor, így már csak a kátrány, a mesterséges színezék és a rákot okozó édesítőszer marad benne. Szóval végülis teljesen egészséges! Legalábbis erre utal, hogy miközben a Litecoin éppen egy komolyabb belső bizalmatlansági válságot él át; aközben Charlie Lee, a Litecoin létrehozója azt tartja a legfontosabbnak közölni követőivel, hogy a Miami Dolphins csapat meccsén a lelátón Litecoin reklám látható:

Nem kifejezetten foglalkozom a Litecoinnal, azonban szembesültem azzal, hogy a hazai fórumokon (különösen a kriptós facebook csoportokban) igen komoly vita alakult ki akörül, hogy most akkor mennyire is jó vagy éppen értéktelen vacak a Litecoin kriptoeszköz. A vita apropóját a nemrégiben lezajlott bányászati jutalomfelezés indukálta, amit egyesek hatalmas árfolyamkitörési lehetőségként értékeltek.

Egy kriptoeszközt lehet szeretni és nem szeretni, lehet vakon rajongani érte és lehet érdemi végiggondolás nélkül élből elutasítani. Én személy szerint alapvetően neutrális viszonyt ápolok a Litecoinnal. Meglátásom szerint megvan a maga helye a kripto-ökoszisztémában. Éppen ennek okán lepett meg igencsak amikor a mai napon előkerült egy leakelt chat a Litecoin Alapítvány fejlesztői csatornájáról. Charlie Lee (Litecoin fő promótere és az alapítvány vezetője) valamint a projekt néhány vezetője beszélget a projekt fejlesztési problémáiról és annak nemlétező jövőképéről. Első nekifutásra azt gondoltam, hogy csak koholmány, hiszen még ha valóban ezt is gondolnák a projektről, akkor sem hiszem, hogy ezt ilyen módon beszélnék meg. Azonban ma megerősítette Charlie Lee (a @Litecoin telegram csatornán), hogy valóban lezajlott ez a beszélgetés:

A beszélgetés hátteréről annyit, hogy az alapítvány prominensei (Franklyn – Founding Director, Ilir Gashi – community manager és ugy Charlie Lee, mint az alapítvány vezetője) beszélgetnek. Franklyn kissé csalódottan kéri számon a többieken az igenycsak gyér fejleményeket. Nem akarom tételesen lefordítani a teljes chatet, mert egyrészt szerintem irreleváns, másrészt pedig sok dolgot bele lehet képzelni feleslegesen. Akit érdekel az eredeti transscript az itt megtalálhatja: -link-

Röviden a beszélgetés lényege: Franklyn kifejezi elégedetlenségét a CT fejlesztés előrehaladtával. (CT = Confidental Transaction » kvázi a Litecoin megoldása a privacy tranzakció témára, ez a fejlesztés oldaná meg, hogy végre non-fungible legyen a litecoin is, hasonlóan a Monerohoz)

Franklyn számonkérésére Charlie (Lee) annyit nyilatkozik, hogy meglátása szerint már senki nincs akit érdekelne a Litecoin protokoll fejlesztése, sőt ő úgy látja, hogy nincs is senki aki valóban kompetens lenne ehhez (CT). Igazából csak pénzkidobás az egész. Hárman kezdték ezt el, de ebből ketten már leléptek és jelenleg Charlie próbál ezzel foglalkozni valamennyit, de ő is már próbálta lepasszolni a teljes MW projektet (MimbleWimble), sajnos nem járt sikerrel, senkit se talált.

A beszélgetés végén Franklyn kifejezi a teljes elégedetlenségét az egész projekttel szemben. Jelzi, hogy az alapítvány igazgatósági tagjaként számos esetben kér státuszt a fejlesztésekről, de sosem kap semmilyen visszajelzést. A monológját ezzel az igen fájdalmas konzekvenciával zárja:

Folytatás…

Az első…

Helyi idő szerint ma 13:55-kor sikeresen arattuk le szűk másfél év kőkemény munkájának gyümölcsét. Engedjétek meg, hogy ezen euforikus mámor közepette megmutassam, hogy – nekem – mit is jelent ma idehaza egy startupot menedzselni. Aki ismer az pontosan tudja, hogy bár nagyobbrészt mindig is multik körül dolgoztam, de bőven kivettem a részem startupok építgetéséből. Az INLOCK nem az első sikeres startup vállalkozásom…. már persze ha megengeditek, hogy sikeresnek predesztináljam a gyerekcipőben botorkáló történetünket. Valójában egyébként már az alap megfogalmazás is hibás. Az INLOCK nem egy cég és nem is egy startup. Az INLOCK leginkább egy projekt és én legjobb szándékkal is csak a projekt vezetőjeként aposztrofálhatom magam. Az INLOCK egy épülő (token) ökoszisztéma, ami azoké, akik birtokolják a tokenket és ezen keresztül hatást gyakorolnak annak működésére, hiszen általa jelenleg nyújtott és a jövőben nyújtandó megannyi szolgáltatásokban egy dolog közös: mindennek ára van, amit ILK-ban kell fizetni és amit megfizetnek a felhasználók az az ILK egy teljesen zárt folyamat szerint (a whitepapernek megfelelően) visszacsorog az ökoszisztémába, bármiféle kontroll és beavatkozási lehetőség nélkül.

Majd két tucat évnyi szakmai múlttal a hátam mögött meg kell mondjam minden ilyen projekt más és más. Amikor felmerült 2017 őszén a gondolat, hogy jöhetne már a cliff-hangernek és vágjunk bele egy újabb storyba szó szerint nulláról, akkor többször is elméláztam azon, hogy nem-e túlkoros vagyok egy ilyen projekt irányításához, de nyilvánvalóan hajtott a vágy, hogy bebizonyítsam ennek az ellenkezőjét, hiszen sok-sok év után újra találtam egy történetet, amiben hinni tudtam.

Kemény tizenegy évnyi nagybanki karrierrel és tapasztalattal a hátam mögött úgy döntöttem, hogy itt az ideje felülni a blockchain vonatra és létrehozni egy olyan platformot, amiben mindenki a saját maga bankja lehet. A kriptoeszközök kapcsán létfontosságú, hogy létrejöjjön több, magasabb szintű peer-to-peer pénzügyi szolgáltatásokat közvetítő platform, melyeknek a technológiai belépőszintje nem magasabb, mint amit elvár egy mai neobank vagy webbank. Ezt a jelenleg tátongó űrt neveztük el adaptációs paradoxonnak (amiről korábban részletesen írtam itt: -link-), mely kapcsán büszkén jelenthetem be, hogy…

Jahogy mi történt ma 13:55-kor? Az INLOCK platformon sikeresen kiszolgáltuk az első éles ügyfél hiteligényt, ami ráadásul úgy alakult, hogy két független kölcsönnyújtótól kapta meg (peer-to-peer módon) a kívánt összeget a kölcsönigénylő. A tranzakció teljesen zökkenőmentesen zajlott le a több hetes tesztelés és a majd fél éves fejlesztés után. Ezzel kijelenthető, hogy letettük az asztalra azt amit vállaltunk és amivel tavaly év elején (egészen pontosan január 31-én) álltam fel a kongresszusi színpadára, majd nem-sokkal később a FintechShow-t jeleztem a tisztelt egybegyűlt zsűrinek, hogy a fintech szerintünk messze többet jelent, mint beállni a nagybankok mögé és csinálni egy csili-vili PFM UI-t a PSD2 OpenApikra. Talán pont ennek a pimaszságnak köszönhetem a Fintechzone magazin megtisztelő figyelmét (akik éppen a minap is megemlítették a projektet), továbbá enyém a megtiszteltetés, hogy idén az első előadással megnyithatom a FintechShow Kriptogazdaság szekcióját… Merthogy igen… 2019-ben a FintechShow-n már külön termet kap a kriptogazdaság, mely 4 előadást és egy kerekasztal-beszélgetést is fog tartalmazni.

Folytatás…