Bitcoin: A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve

A baljós cím mögött főleg azok a gondolatok húzódnak meg, amik leginkább mozgatni fogják az elkövetkező hónapokat: SegWit sikeressége, btc1 kizárás, B2X hard-fork, NO2X mozgalom, SegWit2X vs LN FUD és még sorolhatnám. Persze másik oldalról ne feledjük el a “minden napra egy újabb ATH!” mozgalmat az egyébként kifejezetten stabilizálódott BCash-t és a mainstream média azon pálfordulását, melynek köszönhetően már-már kellemetlenül túlreklámozzák a bitcoin piaci kilátásait. Elég csak szétnézni a hazai online pénzügyi sajtó bitcoin szócikkei között, két-három hónapja még a “lufi” és a “innen már csak lefelé van” szalagcímek domináltak, melyeket mára lecseréltek az újabb és újabb szárnyalásokat prognosztizáló csalogató címek. Tegnap este a CNBC egy komplett blokkot szánt a bitcoinnak, aminek mi más is lehetett volna a címe, mint a “digitális arany”.

Mindezek hátterében perpillanat tovább folytatódik a két éve vívott skálázási polgárháború. Az a polgárháború, amit kétségtelenül a jószándék vezérel, mindenki tudni véli, hogy mi a lejobb megoldás és prófétaként hangoztatja is azt, viszont teljes egészében elzárkózik a másik véleményének és érvelésének meghallgatásától. Közelről követve a híreket sokszor az embernek olyan érzése van, mintha egymással civakodó óvodásokat látna, akik képtelenek eldönteni, hogy melyikőjüknek az apukája a nagyobb szuperhős. Majd ha mélyebbre ásva arra kell, hogy rádöbbenj: itt tényleg komoly a gond. Hogy mi a gond a skálázással? Erről itt a blogon már sokszor írtam, de az ismétlés kedvéért:

• Adott a ‘vaskalapos’ bitcoin core fejlesztő csapat, aki szerint a blockok növelése nem old meg semmit, a valódi megoldás a sidechain és a lightning networkben rejlik.
• Adott az üzleti érdekek által vezérelt (NYA) New York egyezményt aláíró üzleti köröket és természetesen a bányászokat tömörítő alakulat, akik viszont bár látnak rációt a lightning networkben és úgy egyébként elfogadták 2 éves huzavona után a SegWit kezdeményezést is, de midezeken túl, idén november körül kötelezően elvárnák a nagyobb blockméret skálázást.

Akinek nincs meg ennyiből a történet és értetlenül áll a SegWit, bigger block és egyéb témák előtt, az mindenképp olvassa el a téma kapcsán készült feltáró és képbehozó jellegű postomat: Bitcoin: Mi fog történni augusztusban és mi TÖRTÉNHET később?

A baj az egész skálázási problémával az, hogy valójában mindkét félnek igaza van. Tény, hogy a bitcoin hálózat már most is sokszorosan túl van terhelve. Tény, hogy emiatt csak úgy tud valaki “gyorsan” utalni, ha relatív magas tranzakciós díjakat hajlandó ezért fizetni. Jelen post írásakor a mempool állapota szerint már több mint 2 órája nem tudtak kiürülni a 140 satoshi/byte alatti költségű trazakciók. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy egy átlagos change address vagy coin join típusú tranzakció költsége mai aktuális árfolyamon valahol fél dollár körül van, ami persze nem tűnhet soknak, de ha megoldódna a skálázási probléma, akkor ez akár 0,05 dollár is lehetne minden gond nélkül.

Ez az a pont, ahol teljesen meg tudom érteni azok dühét, akik a bitcoin üzleti adaptálásában fáradozva kell, hogy szenvedjenek ezen helyzet miatt. Egyszerű felhasználóként, magánszemélyként ez a kérdés engem ugyan nem érint, de ha valakinek a meglévő vállalkozása napi több száz vagy ezer tranzakciót folytat a bitcoin hálózaton az joggal lehet dühös a magas költségek miatt. Ezt a fajta dühöt, tétlenséget olvastam ki Debreczeni Barnabás ehéten megjelent írásában is: 3+1 ok, amiért nem adom el a Bitcoin Cash-emet. Barnabás a Shinrai alapitója és a hazai bitcoin közösségi élet egyik fontos alakja. Nem mellesleg a munkásságának köszönhetően került fel hazánk a bitcoin automaták térképére ama egy szem Anker klubbos darabjával.

Bár Barnabás írásának számos részével nem tudok egyetérten (pl. egyáltalán nem gondolom, hogy a BTC és a BCH egymás kockázati komplementerei lennének), arra viszont teljes mértékben rámutat, hogy miért is tudott kialakulni az a fajta ellenállás a felek között, ami a jelenlegi polgárháborús helyzethez vezetett. Biztos vagyok abban, hogy még a legnagyobb üzleti szereplők is tisztába vannak azzal, hogy a blockméret skálázás valójában nem oldja meg a problémáikat, azonban az is tény, hogy számukra az olcsóbb tranzakciós díjak és a stabil/gyors hálózat nem ma, hanem már tegnap kellett volna. El tudom azt is fogadni, hogy Roger Ver sem akar messzebbre látni, mint a SegWit és azt követően a blockméret duplázás.

A SegWit2X megoldaná a bitcoin hálózat skálázási problémáit? A válasz egyértelműen a nem. A SegWit önmagában bár minimálisan javít az áteresztő képességeken (az 1Mb-os blockméret a SegWit trazakciós kódok adaptálásának mértékétől függően nagyjából felmehetnek 1,7-1,8Mb-ra), de a fő célja a “malleability protection” (tranzakció eltérítési védelem) biztosítása, ami az alapja lesz a Lightning Networknek.

Tehát valójában a Barry Silder keze alatt létrejött New York Agreement egy frankensteint fogadott el. Ugyanazon problémát egyszerre két totálisan ellentétes eszközzel akarja megoldani:

• A SegWit által megalapozott Lightning Network lényege, hogy válasszuk le a blockchainről a kicsi tranzakciókat, melyeket terüljünk be peer-to-peer payment channelekbe, ahol azok multi-sign contractokon keresztül tudnak létezni és a contract által meghatározott keretek között működhetnek a szükséges védelemekkel és biztosítékokkal ellátva.
• A bigger block (2X része a SegWit2x-nek) viszont azt hangoztatja, hogy minden maradjon a blockláncban és növeljük az egekig annak méretét, ha elég nagy a block, akkor elfér oda minden, akár még egy kombájn is…

A baj az, hogy minél nagyobb a block, annál inkább elveszti a blocklánc a decentralizált jellegét, hiszen a nagyobb blokk nagyobb, erősebb, komolyabb infrastruktúrát követel meg.  Egy egyszerű kalkuláció a cseh slushpool üzemeltetőjétől, ami arra mutat rá, hogy még a mai 1Mb-os blockméret is milyen terheket ró egy komoly bitcoin alapú üzleti vállalkozásra:

Ezzel egyre inkább ellehetetlenítve a kis szereplők piacra lépését. Ráadásul a bigger block modell végtelenül szűklátókörű, hiszen lehet a block akár 100Mb-os is, akkor is csak 10 percenként fog létrejönni egy-egy újabb block, így a tranzakció átfutási ideje továbbra is 10 perc körül lesz, amire továbbra is ajánlott lesz a hat confirmation kivárása. Ezzel szemben a lightning network instant payment-et ígér, hiszen a trazakció nulladik pillanatától egy olyan smart contract születik a felek között, ami garantálja az összes szükséges óvintézkedést.

Ha ennyire nyilvánvaló, hogy a bigger block valójában zsákutca, akkor miért van ez egyátalán terítéken és miért erőltetik ezt ennyire látványosan a nagy (jellemzően kínai) bányász cégek? A Lightning network úgy oldja meg a tranzakciók skálázását, hogy azok nagy része a blockláncon kívül, de a blockláncba foglalt smart contract keretei között zajlanak. Ennek megfelelően a blockláncban a tranzakcióknak csak elenyésző része fog könyvelődni, ami miatt a trazakciós díjak is kikerülnek a bányászok kezéből. A Lightning Network esetén a trazakciós díjat azok a peerek kapják, akiken keresztül kialakul a trustless smart contract chain. Ez a kép igen zord jövőt jósol a bányászok számára, ami ellen bármilyen szinten képesek küzdeni. Akár úgy is, hogy leforkolják a blockláncot és álnéven (Unknown címke mögé bújva) 93%-ban egyetlen kézben összpontosítva a hashing powert próbálják eladni magukat, mint a ” tovább fejlesztett bitcoint”-t.

Hogy technológiailag a Lightning Network az egyetlen értelmes irány, az NEM lehet kérdés  senki számára (vagyis, de lehet, ha valaki vallási haborút vív éppen…), Az LN annyi kézzel fogható és logikus megoldás a problémára, hogy az emberben egyből felmerül, hogy miért is nem eleve így találta ki anno Satoshi az egész blockchaint. A smart contractokról és azok ilyen jellegű hasznosításáról Nick Szabó már 1995-ben írt egy komolyabb esszét. Mivel Nakamoto munkásságában Szabó szinte minden publikációja visszaköszön, sőt a “potenciális Satoshi jelöltek” publikációinak nyelvtani analizálása kimutatta, hogy Szabó a legvalószínűbb jelölt az álnév mögött, ezért azt biztosan nem lehet állítani, hogy ez az út nem állt az eredeti fejlesztő csapat előtt. Tény, hogy a blockchain technológiai penetrációja így is igen lassan indult el és az is tény, hogy a LN megkövetel a rendszerrel szemben egy komolyabb bizalmat, aminek megléte talán még ma is kérdéses. Azonban az irány jó, ezt bizonyítja az a tény is, hogy Vitalik Buterin lóhalálában rakta össze a Lightning Network Ethereum hálózatra történő adaptációját, amit éppen ma hajnalban mutatott be. A LN ottani neve “Plasma” lesz, a white papert megtaláljátok a plasma.io-n. Vitalik implementációja teljes egészében a Blockstream Lightning Network adaptációja, ugyanúgy multiparty off-chain tranzakciókban képzeli el a skálázás gyorsítását, amit mindjárt meg is fejel olyan nyalánkságokkal mint pl a zk-SNARKs alkalmazása, ami minden bizonnyal ebben a kombinációban a privacy mániások legkedveltebb játékszere lesz. (Egyelőre még én is emésztem Vitalik irományát, lesz róla részletesebb cikk, ahogy átrágom magam rajta)

Most tegye fel a kezét az, aki valaha is hallott olyan polgárháborúról, ami mögött az egyetlen valós ok nem a pénz és a javak újraelosztása volt! Itt sincs ez másképp. Ahogy a való élet véres polgárháborúiban, így most itt is vannak ideológiák. A függetlenségéért és természetesen a Blockstream GmbH sikereiért küzdő Bitcoin Core csapat a gyalogos közösség színe javát küldi a csatamezőre, akik büszkén rohannak előre az UASF feliratú zászlóikkal, a másik oldalon pedig a bányatársaságok vezetőinek húsos ujjai által kijelölt irányba üvöltenek azok a $crypto vállalkozások, akik értetlenül állnak a tény előtt, hogy lassan belefulladnak a tranzakciós díjakba, miközben CSAK annyi kellene, hogy lépjék már meg a 2x hard-forkot és máris enyhülne a gondjuk-bajuk. Ők azok, akik kínjukban már afelett is hajlandók lennének szemet hunyni, hogy a “Satoshi hagyatékát” kigúnyolók teljesen centralizálják a bányászatot és a leglátványosabb eszközökkel manipulálják a piacokat. Mindezt egy “Unknown” címke mögött.

[commercial_break]

Szóval lehetne ez a történet sokkal szebb is, de nem lesz. Hogy ez a sok-sok rossz hír és negatív jövőkép miként fog megjelenni a bitcoin pénzügyi jövőjében? Szerintem leginkább sehogy. Vagyis, ha méltán híressé vált és kikezdhetetlenül szuper technikai elemző képességeimet is lattba vetem, akkor valahogy így:

A háború legújabb összecsapásai már elkezdődtek a tegnapi SegWit lock-innel párhuzamosan. Ellenben a harcoló felek sokat okosodtak az elmúlt 2 év bénázásain és mindkét fél megtanulta, hogy hogyan is néz ki egy jó ultimátum. Az NYA bigger block fanok “centralizált döntéshozatalt” fújnak a Core csapatra, miközben a háttérben egy teljesen centralizált külön blockchaint hoztak létre. A Core csapat pedig kijátsza a “nincs itt semmi látnivaló” lapot.

Mi most a legfrissebb felvonás a drámában: egyrészt a Digital Currency Group (NYA) kezében lévő coindesk gyakorlatilag szemellenzőt kötve nyugtat meg mindenkit azzal kapcsolatban, hogy márpedig lesz 2Mb-os hardfork és a SegWit2X valamiféle fenomenális jövőkép manifesztációja. Mindeközben a Core csapat kiadja a legfrissebb Core node frissítését, amibe bekerül egy olyan szakasz, ami automatikusan disconnectáltatni fog minden btc1 (SegWit2X) nodeot a hálózatból, ha hardfork történik. Ezzel kvázi adaptálva a BCash-nél már kitaposott chain-split módszerét. És persze folyamatosan bővül a “NoB2X” lista is, amely azon üzleti köröket tartalmazza, akik szerint vagy eleve nem kell a 2Mb-os block, vagy irreálisnak tartják év végi időzítését, egyszerűen nem tudnak felkészülni erre ennyi idő alatt. Valahol egy poros, dohos kínai ruhagyárban éppen most tanítják be a varrónőket, hogy miként tudják a terepmintás baseball sapkákra ráhímezni a “[NO2X]” logót. Ők azok a varrónők, akik két hete még lelkesen az [UASF] feliratot hímezték a sapkákra.

És a végére egy kis LN vizualizáció, miként is lehet ezt a gyakorlatban elképzelni: