Alábbi kis történet lehetne akár a képzelet szüleménye is, ha nem éppen az imént történik meg és kezeljük úgy, hogy egy képzeletbeli hazai banknál történt, amit nevezzünk mondjuk BIC Bank fantázianéven, persze az is lehet, hogy összekevertem a betűket, már nem tudom.
A történet előzménye, hogy felvásárlásra került egy cég, aminek az új tulajdonosa forintos és eurós számlát nyitott a bankfiókba. Ez már eleve egy igen körülményes folyamat volt, hiszen a kérdéses ‘képzeletbeli’ banknak csak néhány kitüntetett fiókjában lehet vállalati ügyeket intézni. A kihívás sikeres megugrása után persze megnyitásra kerültek a bankszámlaszámok, amikre már lehet utalni minden gond nélkül és a forintos számla immáron elérhető is a webfelületen keresztül.
Jött azonban a pillanat, hozzá kellett volna férni az eurós számlához, ami azonban nem látszott az ebankban. Semmi gond, gyors telefonos ügyintézés, ahol 2×30 perc után jelezték, hogy legyen kedves az ügyfél befáradni a legközelebbi megfelelő fiókba, ami egész véletlenül Siófokon van, de ne csak úgy nekifusson az ügyfél a 70 kilométeres útnak, tessék csak várni, értesítik a fiókot, ahonnan majd felhívják az ügyfelet, hogy mikorra lehet érkezni, hiszen vállalati ügyek intézéséhez nem lehet csak úgy az utcáról beesni.
Oké… majd egyszer felhívnak és lehet menni. Semmi gond, próbáljuk meg elutalni a pénzt telebankon keresztül. Na itt jött az agyvérzés. A kedves ügyintéző képtelen volt felírni 3×8 karaktert (utalási cél számlaszám) és perceken keresztül próbált érvelni, hogy miért is jó egy teljesen másik számlaszám, amit nem is diktált be az ügyfél…
A történet vége… a digitális banki forradalom kellős közepén, amikor a bankok a PSD2 nyitásra készülnek az, hogy közel két órányi telecenterezés után a következők derültek ki (hogy ez a valóság azt nem tudni, de mindenesetre ez derült ki):
- Sajnos a kérdéses banknak új webfelülete van, amin sajnos még nem készült el az EURO számlavezetés. Van egy régi banki felület, amihez csak a régi számlatulajok férnek hozzám az újak sajnos nem.
- Utalni persze lehet telecenteren keresztül, ha a kedves ügyfél elfogadja, hogy egy totálisan más számra megy az utalás mint amit bediktál mivel a “középső négyes szám kiesik…” (agyfasz…)
- Vagy persze lehet utalni 70 km utazás után Siófokon, már persze ha a Siófoki fiók majd egyszer visszahív, hogy mikorra lehet menni.
Két napja volt szerencsém az egyik bankfiókban végig hallgatni amint a magát tanácsadónak nevező kolléga rátukmál az ügyfélre egy éves ~4%-os 3 hónapos új pénz lekötést az ügyfélre, melyhez leginkább azt hozta fel érvként, hogy ehhez képest a legjobb amit ajánlhat az egy éves 3,3%-os normál 90 napos lekötési periódusú termék. Amikor ilyeneket hallok a banki ügyintézőktől akkor kissé magam is elbizonytalanodok, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy valójában egy ilyen tanács sem az ügyfélnek, sem a banknak nem szolgálja az érdekeit. Miért van az, hogy egy banki ügyintézőnek csak akkor jut az eszébe az értékpapírszámla, ha az ügyfél célirányosan azt keresi? Az akciós bankbetét kamatok vadászata még két éve is jó üzlet lehetett azoknak akik zéró kockázattal akarták fialtatni a pénzüket évi ~10% profittal. Ez a vonat azonban már rég elment. Ha csak megnézzük a BAMOSZ aktuális havi jelentését, abból azt láthatjuk, hogy 2004 és 2013 év vége között az alapkezelők által kezelt vagyon 106,2 ezer milliárd forintról 453,5 ezer milliárdra emelkedett. (Ennyi ember nem tévedhet, ugye?) Pedig ezt a szektort különösen halmozottan érintette a 2008-as és a 2011-es piaci bezuhanás. Miközben egy ekkora másodpiaci iparág épül napról-napra folyamatosan azzal találkozok, hogy még a pénzügyileg nyitottabb meglátású ismerőseim számára is vak folt a befektetési alapok működése.