A végtelenül ártatlannak látszó Facebook féle Libra (Libra Association) monetáris atombombaként készül átértelmezni mindazt, amit a modern pénzügyi rendszerekről gondolunk. Ahhoz azonban, hogy megértsük ennek lehetséges hatását a mélyre kell ásni a pénzügyi rendszer egyik legfontosabb alkotóelemének: a hitelnek.
A hitel az emberiség egyik legnagyobb találmánya, olyan szintű evolúción ment keresztül az elmúlt évezredekben, amit nagyon kevés más innovációs vívmány tudhat maga mögött. Mindennek ellenére talán a legkevésbé ismert… sőt merem állítani, hogy az egyik leginkább félreismert találmányról beszélünk most. Aki nem érti a hitel működését, az minden rossz forrását látja benne, aki érti, az pedig a modern világunk legfőbb mozgatórúgóját. Ezt a cikket, annak szánom, hogy az olvasóval megismertessem a hitel intézményét és a megannyi kiaknázatlan pénzügyi termék között némi eligazítást adjak.
Az olvasók nagy része nyilván tudja, hogy kicsit több mint tíz éve foglalkozom ezzel a témával és ebből az utolsó bő másfél évben konkrétan a hitel és a kriptoeszközök összeházasításával foglalkozó startupot vezetek. Azonban ezúttal most nem a konkrét termékről (INLOCK) lesz szó… Engedjétek meg, hogy egy kis gazdaságtörténelmi leckével kezdjem. Aki úgy érzi, hogy ez számára már unalomig ismételt, az nyugodtan ugorja át a következő bekezdést.
A hitel intézménye közel egyidős magával az értékmérés és azon keresztül a fizetőeszköz, vagy fizetést helyettesítő csereeszköz intézményével. A hitel működése a kezdetekben végtelenül egyszerű volt. Bizonyos – jellemzően bizalmi, vagy alárendelt – viszony alapján a felek egymásnak likviditást (pénzt) biztosítottak, amiért cserébe elvártak bizony részt az így keletkező haszonból, ami a kamatban testesült meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennek a fajta likviditásmenedzsmentnek (kölcsönnek) semmi köze nincs a mára kialakult hitelezéshez, de a történelmi kerekség okán érdemes innen kezdeni. Mindez a maga idejében nagyon jól ment… már persze, ha jónak tekintjük azt, hogy számos történelmi vallás alapját képezi az a dogma, hogy szigorúan tilos kamatért cserébe kölcsönt biztosítani. Az Islamic Banking rendszer a mai napig a kölcsönkamat tilalmára épül. A Biblia is tartalmazza a kölcsönbe adott javak esetén a kamat felszámolását, amit a keresztény egyházak csak az 1400-as években oldottak fel egy furán kifacsart indoklással, ahol a kamat felszámolását a kockázatvállalással mosták össze. Miután a vallás szabad kezet adott, elindult az őrült tempó a hitelintézmények fejlesztése kapcsán. A 16. századtól gombamód kezdtek szaporodni a kereskedelmi bankok Olaszországban, majd Spanyolországban. Mégis a modern bankrendszer alapját Hollandia rakta le, amikor is létrejött az első fractional reserve (részlegesen fedezett) bank, amit ezt követően nagyon hamar átvett számos más ország is és mára szinte az egész világon ez vált a gazdaság alappillérévé. Mára kötelező tartalékráta nem csak, hogy egy számjegyű, de a legtöbb fejlett gazdaságban 1-2% körül mozog, ezzel biztosítva, hogy a hitel mindig legyen és a hitelhez elég csak 1-2%-nyi tőkét zárolni a többi.. ahogy szokás mondani a semmiből keletkezik és a gazdaság teljesítménye van mögötte. Ez a fajta bizalmi alapú pénzteremtési gyakorlat (hitelpénz) alapozta meg a mai fractional reserve bankrendszert.
Fractional reserve avagy részlegesen fedezett/kötelező tartalékráta: a rendszer lényege, hogy egy kereskedelmi bank által nyújtott hitel mögött mindig valamilyen jövőbeli teljesítmény (pl. össz nemzetgazdaság eredmény) áll fedezetként, ennek okán nem szükséges az adott banknak 100%-osan lefedeznie (letétbe helyeznie) a felvett összeg ellenértékét a jegybanknál. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy 10%-os kötelező tartalékráta esetén ha valaki felvesz 1 millió forint hitelt, akkor valójában ebből 100.000 forintot kap ténylegesen az adott banktól (pontosabban ennyit helyez el letétként az adott kerbank a jegybankjánál) és a további 900.000 forintot gyakorlatilag virtuálisan kinyomtatja az adott bank és így adja oda az ügyfelének. Ugyanez a folyamat a törlesztésnél. A visszatörlesztett 1 millió forintból 900.000 forintot gyakorlatilag “eléget” a bank (mintha nem is lett volna) a fennmaradó 100.000 forinttal pedig fedezi a saját kinnlevőségét.
Folytatás…
