Gondolatok a lejtmenet előtt

Bár kétségtelenül színes jövő vár a Bitcoinra és társaira (a színes alatt itt most főleg a piros színre gondolok a zöld kárára…), de ebben a postban most kevésbé lesz szó a kripto piacokról. Most kivételesen más témában kárognék… Sőt át is adnám a szót egy vendégbloggernek, aki ugyan az alábbi irományt nem kifejezetten blogpostnak szánta, viszont annyira szépen és kereken sikerült megfogalmaznia a gondolatokat, hogy úgy döntöttem, ez szélesebb kör számára is hasznos és érdekes lehet. Passzolnám is a keyboardot:

Az emberek elfelejtették, hogy nem mástól kell várni a megoldás ha gáz van, és baromira elkényelmesedtek.

Sokszorosan túlvállalva magukat ugranak bele mindenféle hitelkonstrukcióba magánszemélyként és “felelős” szülőként (mert az éppen aktuális BUBOR alapján éppen húdejó lesz neki)….és én aki lehetőség szerint minden […] hiteltől ódzkodtam egész életemben most látni vélem ennek a beigazolását.

Az emberek túlfogyasztanak, túlságosan elkényelmesedtek, mind bér/mind minden téren elfelejtették hogy mi is az a munka, de azért igények vannak… teljesítmény meg egy nagy 0-t.
A 90-es évek után születettekről már ne is beszéljünk: annyira […] el vannak szállva, nekik minden normális és minden jár ALANYI jogon, és minden egy […] kívánságműsor.

Tudod, ha jön egy válság az nekem egész biztosan nem fog annyira fájni mint a fent említett rétegeknek (mert én mindent amit elértem 0-ból építettem fel vér/veríték árán termelő tevékenységgel segítség nélkül). Viszont a fent említett rétegeknek itt az ideje megtanulni valamit, hogy baromira semmi nem jár alanyi jogon és dolgozni kell ahhoz hogy ne halj éhen kb.

Én csak annyit szeretnék hogyha az emberek végre megtanulnák azt újra, amit elfelejtettek már 50 éve…hogy az élet […] nem egy kívánságműsor, és a polgároknak végre ideje újra látniuk – hol a helyük a társadalmi ranglétrán. És hogy a pénz az valójában micsoda. És hogyha egy munkáltató kifizet évi min. 4-5M -t az illető után évente, akkor nehogymár ő problémázzon aki beleült a kényelembe és 5-kor megy haza és várja a nyugdíjat, de cserébe azért még csak nem is számonkérhető és ha rosszul nézel rá másnap felmond mert a babaleány lelkét megsértetted.

Igen Csaba, nagyon nagyon várom ezt a pillanatot, mert ma szerintem úgy nagy általánosságban elmondható – tisztelet a kivételnek – hogy a 40-50 éves korosztály alatt nem tudják az emberek értékelni amit kapnak, cserébe mindent alanyi jogon várnak el, viszont nekik a két szemükre jár a töb-ésa-több-ésa-mégtöbb úgy hogy van 0 pénzügyi intelligenciájuk.

Bocsánat hogy így rád rage-elek de amikor erre a témára gondolok elfog az indulat, mert bosszant érted hogy velem egykorú mondjuk hitelre veszi a második bőven 100M Ft feletti ingatlanját holott ugyanannyit keres mint én, és már van egy amiben lakik szintén 100M Ftos hitel mellett.. a bére 80%-a törlesztőre megy el + az anyjáéknak is fizetni kell. Én tudom hogy ez egy időzített bomba, de mivel én még nem állapodtam meg optikailag mi látszik: “látod-látod Ő előrébb tart mint te” PFFFF hajrá. XD De amikor megjelentem az új <insert random premium category car> amit KP-re vettem akkor mindenki ferde szemmel irigyen nézett holott Ő is megtehette volna….csak dolgoznia kellett volna érte. (ja az már fúj az már piszkos)

Akinek nem inge az ne vegye magára. Én ezzel a posttal letudtam a “társadalmi felelősségvállalást” a téma kapcsán (köszönet G.-nek, hogy kíméletlen pontossággal megfogalmazta helyettem a téma kapcsán a gondolataimat). Aki legalább 2-3 éve foglalkozik a crypto piacokkal, az pontosan tudja, hogy mit jelent a gyakorlatban a “fák nem érnek az égig” kifejezés. Ma még nem késő átgondolni, hogy biztosan a következő recessziós időszakban előtt akarsz-e pl. eladósodni.