A világ legveszélyesebb emberei ma nem tartanak fegyvert a kezükben. Helyette pódiumokon álltak, ideológiát terjesztettek, vagy éppen tollat ragadnak és törvényeket írnak. Olyan emberi törvényeket, amiket kizárólag a társadalmi kényszer tartat be velünk. De a világ időközben megérett a technológiai szingularitásra. Hogy mi a franc az a technológiai szingularizé? Nézzük mit mond erről a Wikipédia:
“Technológiai szingularitásnak (röviden szingularitás vagy különösség) nevezzük a tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Az esemény a nevét a fekete lyukak közelében létrejövő gravitációs szingularitás analógiájára kapta. A fekete lyukak közelében a jelenleg ismert fizikai modellünk használhatatlanná válik a végtelen nagy vagy nullához tartó mennyiségek megjelenése miatt. Ehhez hasonlóan a technológiai szingularitást megközelítve sem tudjuk az eseményeket előrejelezni jelenlegi jövőmodelljeinkkel.”
Ma még nem következett be a technológiai szingularitás, de talán már egyre többen érezzük annak elkerülhetetlen közeledtét. A sokat emlegetett Internet újra írja a játékszabályokat az élet majd megannyi területén, de ez csak a kezdet, csak az alapvető építőkocka. Az emberfeletti intelligencia jelenlétét sokszor tévesen degradáljuk a gépi tanulásra és a mesterséges intelligenciára. Csodával tekintünk az önvezető autók forradalmi eredményeire, miközben nap, mint nap készségszinten használjuk a Google keresőt és fel sem fogjuk, hogy a Google kereső mögötti algoritmus már 20 éve meghaladta azt az intelligenciaszintet, amit ép ésszel fel tudna fogni az emberiség 99,9999%-a. Az “emberfeletti intelligencia” csak annyit jelent, hogy az emberiség felett áll… Ami sajnos egy olyan megugorható léc, ami évről-évre egyre alacsonyabban van…
A jövő legveszélyesebb emberei nem fegyvert fognak a kezükben tartani, nem fognak pódiumokon szónokolni és nem is törvényeket fognak írni… helyette kódokat írnak. Olyan kódokat, amik alapjaiban módosítják mindennapjainkat. Szépen… lassan… csak pont olyan ütembe, hogy fel se tűnjön a változás. Így válik az emberiség 99,9999%-ának szinte már nélkülözhetetlen eszközévé valami, aminek működését ép ésszel talán csak, ha annak 0,0001%-a tud felérni.
A kulcs a szépen és lassan…
Ezen kódok nagy része már megíródott és elkezdték világmegváltó kalandjukat. Szépen… lassan… komótosan, ahogy egy fekete lyuk fal fel egy komplett univerzumot. Ezek a kódok meghaladják társadalmaink írott és íratlan törvényeit vagy etikai kódexeit. Irodisták hadserege éjt nappallá téve körmöl Brüsszeltől New Yorkig és dolgozik azon, hogy rendeleteket, törvényeket és szabályokat alkosson olyan dolgokra, amiket már csak a társadalmi konvenciók és a technológiák mögött álló személyes kötnek a materiális világunkhoz. Ezek a személyek büszkén járnak (vagy éppen zavarodottan… ki-ki saját képességei szerint) a szenátusi meghallgatások és adják meg a tökéletes választ: “Sajnos már fogalmunk sincs arról, hogy mit csinál az algoritmus… hiszen az már régóta saját magát fejleszti.” Vajon létezik törvény, amit magára nézve kötelezőnek érez egy gépi tanulási kód?
És hogy mikor fog bekövetkezni mindez, mikor fogjuk tudni megtapasztalni mindennek technológiai gyorsulását és társadalmi változásait? Nos a definíció alapján… vagy rossz hírem:
“a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.”
Sokszor hallottam, olvastam már, hogy a Machine Learning (ML), magyarul: Gépi tanulás, lényegében egy olyan szintje az informatikának és az adatelemzésnek, amely már sokkal inkább tudományos tapasztalatokat igényel, mintsem programozói ismereteket. Sok esetben valamiféle mesterséges intelligenciának tekintik a ML-t (nem alaptalanul), amely abból a szempontból igaz is lehet, hogy a hétköznapi életben ismert és használt gépi tanuláson alapuló megoldások (pl. beszédfelismerés, képeken arcfelismerés, stb.) valóban mesterséges intelligenciára és gépi tanulásra épülne. Ettől függetlenül a gépi tanulás egyébként közel sem annyira nagy ördöngösség ami miatt tudományos fokozat kellene a megértéséhez és használatához.