Kemény a digitális nomádok élete, különösen áram nélkül… Lassan 8 órája nincs áram, mivel az M0-M1 közös szakaszán egy sportrepülős akció keretei közben sikerült elszakítani az egyik nagyfeszültségű távvezetéket. Az első órában még hangulatos volt, a második órában lemerült a riasztó központi moduljában az aksi (amit egyébként pont holnap jönnek cserélni… rohadj meg Murphey…), onnantól két órán keresztül hallgatam, ahol üvölt a szabotázs riasztás miatt a sziréna, ami mostanra már annyira berekedt, hogy csak halk kopogtatással jelzi, hogy “ő bizony még küzd”. Lassan az utolsó bumperből is kifogy az áram, ami még táplálja a LTE kapcsolatot biztosító mobilt, mely az utolsó szalmaszálam a crypto világhoz. Mire az lemerül talán a notebookból is kifut az aksi és onnantól már csak a gyertyák maradnak:
Bár a hangulat kétségtelenül csodás, sőt már-már nyugtató, de fura hiányérzettel és nyugtalansággal tölt el, hogy nem hallom felszűrődni a pincéből a bányapark halk morajlását. Mondjuk ez a 8 óra (+ ki tudja mennyi még) szünet nem vágja különösebben földhöz a mining profitabilitást, de ettől még valahol benne van az emberben a ‘csessze-meg-a-hülye-repülőjét‘ érzés.
Olyan lesz, ami régen volt: Alszom végre egy jót? Rám férne… De addig is néhány érdekesség, ha már tollat ragadtam:
