@archillect-ről lopva… köszi!
A történelemkönyveket bújva levonhatjuk azt a következtetést, hogy a háborúkat mindig magasztos célok érdekében vívják és az esetek igen nagy többségében általában van legalább egy győztes és egy vesztes oldal… Mindez igaz a történelemkönyvekre és az azokban szereplő hatalmas csatákra… A ma háborúira ám ez már koránt sem ennyire igaz. A második világháború óta a hadviselés a fegyverek irányából egyre inkább terelődött át az információ irányába. Mára a fegyveres haderő sokkal inkább szimbolikus jelentőségű, erre talán a legjobb példa a világ egyik legnagyobb haderejét birtokló Észak-Korea, mely ország a hatalmas hadereje ellenére lényegében a CIA homokozója. Mivé válik egy millió katona hadereje, ha már enni sem tudsz adni a népednek a gazdasági elszigeteltség okán? A nagyhatalmak fegyveres beavatkozása mára már csak akkor válik szükségessé, ha az első vonalas információs háború rosszul alakul. Lásd erre jó példaként az iraki vagy az afgán háborút.
Az internet megjelenésével az információs háborúk újabb szintre léptek. Mára már nem a célzott irányos az érték, hanem a hatalmas információs tömegekben rejlő statisztikai jellemzők. Így válik sok millió twitter account regressziós elemzése a leghatékonyabb brexit vagy éppen usa elnökválasztási eredmény indikátorrá és így oldódik meg, hogy néhány ügyesen felépített kampánymondattal egész országok véleményét és figyelmét lehessen megfelelő irányba terelni… vagy éppen elterelni valami másról. Az internet és az információ alapjaiban változtatja meg a teljes társadalmunkat. Ennek nyomán váltott fókuszt az összes titkosszolgálat; míg a hidegháború bámulatos és bravúros kémtörténetek borzolták a kedélyeket, addigra már a kémeket lecserélték Bigdata elemzőkre. Az az információ, amit a interneten keresztül szabaddá tesz egyben el is szigeteli az embereket egymástól. Információs buborékokban élünk, amiknek az alapja az, hogy valamiben hinni akarunk.
„A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ” (Orwell, 1984)
Ha valaki a 2005-2006-os évek körül úgy döntött volna, hogy szeretné szimulálni annak a társadalmi hatását, hogy miként is hathat az emberiségre az, ha olyan értéket hozunk létre, ami csak a virtuális világban létezik, de kihathat a fizikai valós életükre is… nos akkor keresve sem tudott volna erre jobb eszközt alkotni mint a Bitcoint.
Immáron 5 éve képezi a Bitcoin az életem igen szerves részét, az utóbbi két évben ez már kilépett a “hobbi” kategóriából. Aki követi a blogot az pontosan tudja, hogy mit is jelent ez… pontosabban, max csak sejtheti, hiszen azért a blog is csak egy részét reprezentálja mindennek. Aki hozzám hasonlóan szó szerint a ‘mocsokban dagonyázik’ a Bitcoin kapcsán, az pontosan tudja, hogy milyen szinten van tele ez a téma a félrevezetésekkel, fudokkal, szezonalitásokkal és persze a rengeteg csalással és megtévesztéssel. A semmiből emelkednek ki próféták és hullanak pillanat alatt a földre, majd válnak semmivé a kárörvendés nyomása alatt. Tavaly ilyenkor szó szerint Jamie Dimonon röhögtünk, amikor a Bitcoin bull run kezdetén “csalást” kiáltott és piramisjátékot kántált. Mostanra akár prófétának is nevezhetnénk, nemde? Nopersze ezen magaszos pozíción sokat ronthat, hogy éppen a minap bűntették meg a CITI-t és a JPMorgan-t intézményesített csalásért… dehát ne legyünk naívak, ez ott a fal utcában így megy.
