Bár az elmúlt időszak kétségtelenül bebizonyította, hogy a technológiai szintű számoknak vajmi kevés köze van a valós piaci mozgásokhoz, mindettől függetlenül persze érdekes lehet időről-időre rápillantani a releváns mérőszámokra, hiszen ha a prompt piaci helyzetre nem is igazán hatnak, de a technológia igencsak befolyásolhatja egy jövőbeli piaci hatás lefolyását (lásd a 2017. év végi árfolyamrobbanás mellékhatásaként kialakult transaction fee krízist, amit sokan félreértelmezve az árfolyamzuhanás egyik okaként aposztrofáltak). Szóval miközben vadul folyik éppen az ILK tokenek smartcontractjának sütése (lásd mellékelt képet…) úgy döntöttem, hogy készítek egy összefoglalót azokról a bizonyos technológiai számokról, amik oly sokszor kerültek elő érvként vagy éppen ellenérvként az elmúlt hónapokban. Jó szokásomhoz híven természetesen most is koncentrálnék a Bitcoinhoz kapcsolódó számokra, hiszen továbbra is (egyre inkább nagyobb meggyőződéssel) vallom, hogy a kriptopénz termékosztálynak az ‘arany-‘sztenderdje a Bitcoin és egy jó ideig elképzelhetetlennek tartom, hogy komoly kihívója akadjon.
A tavalyi év talán legnagyobb lutrija az a bizonyos SegWit adaptációs ráta volt, ami során félelmetes mennyiségű FUD került elő. Ezek lényegében egyfajta kartelgyanús ügyletet véltek felfedezni a SegWit2X előkészítése, majd bukása és ennek kapcsán a SegWit protokoll adaptálásának halogatása kapcsán. A helyzet mára persze sokat javult. A legtöbb értelmes platform és exchange már elérhetővé tette a SegWit protokollt, melynek adaptációs rátája ennek megfelelően rohamosan gyarapodott. A stabilan 30% feletti ráta komoly fricska az ellenérdekelt tábor számára, akik az egész utolsó félévet azzal töltötték, hogy az alacsony SegWit adaptációs rátán élcelődtek:
