A 2013-as évben kimagasló profitot hoztak az Öko, alternatív energia és klímaváltozással foglalkozó befektetési alapok. Felmerülhet a kérdés, hogy egyrészt miért ennyire eredményesek ezek az alapok, másrészt pedig a sokaknál év elején esedékes portfólió átgondolás során mennyire érdemes átsúlyozni a kitettségünket ezekbe az alapokba. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az iparággal kapcsolatos várakozásokat és ebből levonni a szükséges konzekvenciákat a befektetési termékekkel kapcsolatban.
Az elmúlt években szinte az összes nagyobb hazai alapkezelő kínálatába bekerültek az alternatív energiákra és/vagy a klímaváltozásra specializálódott alapok. A teljesség igénye nélkül csak néhány példa azon alapokból amiket itt a blogon is lehet elemezni: K&H Öko alap (-link-), Uniqa Alternatív Energia alap (-link-), OTP Klímaváltozás 130/30 alap A sorozat (-link-). Ezek az alapok rendre hozták a 30-40%-os éves profitot az elmúlt évben. Miért ennyire produktívak ezek az alapok: Nyilván a legfontosabb tényező a fosszilis alapanyagból előállított energia egyre magasabb ára világviszonylatban, az atomenergia használatának mellőzése a fejlett országokban és ezzel szemben az alternatív energiát hasznosító technológiák egyre magasabb hatásfoka és alacsonyabb bekerülési költsége. Mindezek alapján elmondható, hogy akár közép-hosszú távon is lényegesen biztonságosabb befektetésnek és az esetleges gazdasági turbulenciákkal szemben sokkal ellenállóbbnak tekinthetők ezen befektetési termékek, mint bármely régiós vagy nyersanyaghoz kötött befektetési forma. Ezen következtetés levonásához jó alapot szolgálnak a fejlett országok energiapolitikái, a megújuló energiát hasznosító megoldások lakossági elterjedésének a tényt valamint a fejlődő országok gigantikus beruházásainak bejelentései. Mindezeket részletezve:
Alig 5-10 évvel ezelőtt kis hazánkban szinte elképzelhetetlennek tűnt belevágni egy napelem projektbe lakossági szinte állami támogatás nélkül. Mára egy 2-3 kWp teljesítményű HMKE teljes bekerülési költsége alig haladja meg az egy millió forintot, ami persze még mindig komoly kiadás a legtöbb háztartás számára, de a gyors megtérülése miatt igen hamar visszahozza az árát (lásd: saját példám…). Ha már itthon elérhető közelségbe kerültek ezek a technológiák, akkor el lehet képzelni, hogy mi a helyzet a fejlett nyugati országokban. Nézzük néhány érdekes számot (forrás: portfolio.hu):
- 2013-ban csak az Egyesült Államokban 4,2 GW elektromos áram előállítására alkalmas infrastruktúra került kiépítésre ami a napenergiát használja fel forrásként.
- Bár ebből 3,5 GW a nagyobb napelemfarmoknak tudható be, a lakossági felhasználás így is ~700 MW-ra tehető ki.
Egy átlagos méretű családi ház esetén, aminek az éves áramigénye nem haladja meg a 1500-3000 kWh-t bőven elégséges egy 1-2 kWp-s teljesítményű rendszer kiépítése. Ez azt jelenti, hogy 2013-ban az Egyesült Államokban nagyjából 450.000 ingatlan kapott napelemeket. Durva számítás alapján ez az iparág (beleértve a napelem gyártást és a kivitelezést) 2,5-3,1 milliárd dolláros üzletté nőtte ki magát 2013-ban. (És ez csak a lakossági projektek feltételezhető össz. értéke)
[commercial_break]Az igen méretes kisipari üzletág drasztikus fejlődése mellett érdemes figyelembe venni magának a technológiának a fejlődését is:
Míg 10-15 évvel ezelőtt az éppen akkor közkedvelt monokristályos napelemek hatásfoka éppen csak megközelítette a 10-15%-ot és jobb esetben lehetett 80-90W-ot termelni egy 1,6×1 méteres panellel, mára a kereskedelmi forgalomban lévő lakossági felhasználásra készült panelek már bőven a 20%-os hatásfok felett képesek hasznosítani az energiát és 250-300 W-ot is tudnak termelni egy panellel. A lakossági felhasználás legtipikusabb példája a tetőre szerelt napelem panel, ennek talán a legfontosabb oka a praktikusság és a könnyű, olcsó kivitelezhetőség. Igen kevesen vállalnák be, hogy a gondozott kertjük közepére rakjanak be egy napelem konzolt. (Kivéve, persze ha egy olyan konzolról beszélünk, mint a Solarbaum Gleisdorfban) Pont ezen ok miatt a napelemek száma igen limitált lehet lakossági felhasználás esetén, hiszen a déli tájolású tető mérete véges. Egy átlagos (jól tájolt) ingatlan esetén talán ha 15-20 panel felfér egy épületre. Éppen ezért a technológia fejlődése igen fontos mozgatórugója lehet az alternatív energia piac további fejlesztésének. A nyugati országokban az megújuló energia már évekkel ezelőtt is komoly üzlet volt. 2010-ben globálisan már meghaladta a 240 milliárd dollárt a tiszta energiák hasznosítását megcélzó beruházások össz értéke. Mindez jól jelzi, hogy a fejlettebb nyugati országokban hamarosan időszerű lehet egy újabb napelem generációváltás, ahol már lakossági szinten is túl vannak az 5-10 évvel ezelőtti beruházások megtérülésén.
A nyugati országok stratégiai célként látják a tiszta/megújuló energiát hasznosító beruházások fejlesztését. Kalifornia állam kormányzója által aláírt nyilatkozat szerint az állam 2020-ra el fogja érni a 33%-os megújuló energia szintet a össz. megtermelt energia arányában. A fejlett mediterrán országok saját igényeik mellett exporteszközként tekintenek a megújuló energiára. Spanyolország 4 GW-os megújuló energia termelést érte el már 2010-ben (éves szinten 6.9 TWh), aminek 80%-át Németországba exportálta. Németország mindezt az egyébként meglévő 25 GW megújuló energián alapuló termelő kapacitása mellett veszi át (aminek természetesen csak töredék része napenergia) amivel együtt is csak az összes elektromos áram igényének alig 3%-át tudja kielégíteni. Piaci elemzések szerint ez az érték 2050-re már el fogja érni a 25%-ot, amiből kikövetkeztethető, hogy a technológia fejlesztésében amúgy is élen álló Németország komoly támogatást szán ennek az iparágnak az elkövetkező években.
Nem esett szó eddig a napenergia felhasználásának legfontosabb országairól, amelyek az egyenlítő és a mediterrán öv között helyezkednek el. Körbenézve a földgömbön igen sok fejlődő ország található ebben a sávban, ahol egyelőre nem jellemző a komolyabb megújuló energia penetráció. Bár vannak biztató jelek, amelyek arra engednek következtetni, hogy hamarosan jelentősen kiszélesedhet az érintett országok köre: India például egy 20 milliárd dolláros beruházást jelentett be aminek keretei között 2020-ig 20 GW-os napelemfarm beruházásokat kíván finanszírozni.
2010 és 2013 között a bolygón megtermelt fotovoltaikus energia mennyire 39 ezer MWp-ről 140 ezer MWp-re emelkedett. Ennél talán sokkal érdekesebb lehet az, hogy az egyes országok mekkora növekedést ugyanezen időtávon. Németország 50%-kal több áramot termel fotovoltaikus forrásból mint “négy éve”. Ehhez képest Kína és India 1300-1400%-os növekedést ért el. Érdekességképpen Magyarország 2012-ben összesen 4 MWp-et termelt napenergia felhasználással.
Ha a konkrét projektek mellett megnézzük a megújuló energia piacra épülő megtakarítási, befektetési termékeket, akkor nagyjából hasonló képet kaphatunk:
- A megújuló energia projektek arányával arányosan egyre jelentősebb hasznot termelnek a témával foglalkozó befektetési alapok. Míg 2010 és 2012 között leginkább 6-8%-ot voltak képesek elérni ezek az alapok, addig a 2013-as évben szinte kivétel nélkül hozták a 30% feletti hozamokat ezek az alapok.
- Más régiós vagy iparági alapokkal ellentétben lényegesen jobban tűrik ezek az alapok a piaci ‘hisztéria’ negatív hatásait. Ráadásul az általam is követett alapoknál egyáltalán nem jellemző a ‘sell in may and go away‘ effektus, ami jellemző, hogy a második félévben gyengébben teljesítenek az alapok.
- Folyamatosan erősödik a technológia lakossági elterjedése, a Panasonic frissen jelentette be, hogy közös vállalkozást hoz létre az Epco-val aminek dedikált célja a 2016-ra tervezett teljes energiapiaci liberalizáció lakossági kiszolgálása Japánban. Hasonló lépések már korábban is történtek (jó példa erre a Samsungról levált S-Energy)
