Érdekes kérdés. Vajon ha valaki telepakolja a házát napelemekkel, geotermikus energiával termeli ki a fűtést és a melegvizet napkollektor segítségével állítja elő az már egyből azt jelenti, hogy az illető környezettudatos és öko szemléletű? A válasz minden bizonnyal a nem. Sokkal inkább nevezném az ilyen embert (és ezzel együtt saját magamat is) előre látónak és megtakarítás szemléletűnek. Sokan amikor megtakarítást vagy éppen vagyon gyarapodási módokat keresnek elve csak a “pénzből-pénzt” termékeket tudjál elképzelni. Nyilván pofon egyszerűnek tűnik az a modell, ahol beraksz a bankba X mennyiségű pénzt, amire a bank ad mondjuk az első 6 hónapban Y% kamatot, majd ha otthagyod, akkor hosszabb távon kapsz mondjuk 0,75Y% kamatot. A modell könnyen átlátható, könnyen kalkulálható és ezzel együtt valójában nem is hoz sokat a konyhára. A “pénzből-pénzt” elvű termékek persze lényegesen többet is hozhatnak, ha hajlandó annak birtokosa nagyobb kockázatot vállalni, de azért ehhez kell egy komolyabb érettség. Pedig a “pénzből-pénzt” megoldás mellett számos egyéb megtakarítás is létezik ahol a kockázatok nullára redukálhatók alapos átgondolással és tervezéssel.
[commercial_break]
Egy kis történelmi kitekintés:
Amennyire triviális a mai ember számára az, hogy pénzt csak pénzintézeteken keresztül lehet csinálni, annyira nem volt ez így évszázadokkal ezelőtt. Az ókori filozófusok (köztük leginkább Platón) egyenesen bűnként jellemezték a “pénzből-pénzt” modellt. (Platón a kamatra történő pénz kölcsön adást “a legtermészetellenesebb kereskedési módként” jellemezte. Egészen a XV. századig a kamatra történő kölcsönadás bűnnek számított, amit a legtöbb európai országban törvény erejével üldöztek. Luther és Kálvin idejében enyhült csak a vallási nyomás, de a kapitalizmus alappilléreit lerakó nagy gondolkodók (John Locke, Max Weber) idejétől datálódik csak a kamatprofit elterjedésének intézménye.
A kis “pénzfilozófiai” kitekintés után térjünk is rá az eredeti témára. Amikor valaki a megtakarításairól beszél, akkor a legtöbb esetben csak a pénz alapú betétek, értékpapírok, részvények vagy kölcsönök/finanszírozások kerülnek elő, pedig ugyanígy befektetés az is amikor valaki egy komolyabb megújuló energia alapú beruházásba kezd, vagy akár csak egy vízlágyító berendezést vásárol. Az előbbivel közvetlenül pénzt spórol meg, hiszen a fosszilis energiával szemben a megújuló energia lényegesen olcsóbb, így már a nulladik pillanattól “pénzt termel”, az utóbbi esetében a megtérülés már sokkal szubjektívebb, hiszen nehezen mérhető, hogy pl. egy mosógép, mosogatógép vagy éppen a vasaló mennyi idő alatt menne tönkre ha nem lenne vízlágyító rendszer.
A környezettudatos/megújuló energiákat kiaknázó megoldások megtérülési ma már akár elérheti a 4-7 évet is. Tehát az adott beruházás teljes összegét visszatermeli “megtakarításként” az adott megoldás, hiszen ennyivel kevesebbet kell fizetni a rezsiért. Persze ez sem szentírás. Találkoztam már több olyan példával is, ahol az elhibázott technológia választás és a hibás/hanyag kivitelezés miatt a vevő arra panaszkodott, hogy amit megnyer az alacsonyabb rezsin az szépen el is megy a karbantartáson. Sajnos erre az iparágra is igaz, hogy a technológia gyors penetrációja miatt egyre többen látnak meg ebben fantáziát és szinte nulla szaktudással kezdenek neki összelegózni a rendszert a nagy profit reményében. Az eredmény jobb esetben csak egy csalódás az elvárások és a valós teljesítmény közötti különbség miatt, rosszabb esetben egy életveszélyes, hibás konstrukció aminek a helyreállítása tovább rontja a megtérülési rátát.
Persze nem célom, hogy bárkit is elriasszak az öko jellegű beruházásoktól, pont ellenkezőleg; saját példáimon keresztül tudok mutatni bőségesen sikeres kezdeményezéseket, ahol már szépen ketyeg a megtérülési.
Talán ezt magyaráznom sem kell, de az ilyen jellegű beruházás gyakorlatilag egyfajta fordított lízing konstrukció, ahol a kezdeti magas költséget néhány év alatt visszatermeli a rendszer, majd ezt követően az alacsonyabb rezsin keresztül termel “profitot” az adott rendszer. Csak, hogy tényleges adatokat is mondjak az egyik saját példámon keresztül:
- “Hálózati visszatáplálásos” solarpanel rendszer 4kW-os inverterrel. Az egész beruházás volt 1,8 millió forint áfával, a teljes kivitelezéssel és a hatósági engedélyeztetéssel együtt. Ez a rendszer teljes mértékben képes nullázni a villanyszámlát. Az ingatlan éves áramigénye kb. 4500kWh. Ennek össz éves rezsi vonzata a beruházás előtt ~288.000 HUF/év. Egyébként a fogyasztásból az egyik legnagyobb részt a hőszivattyú adja (kb. évi 1500kWh) – erről majd egy későbbi cikkben fogok részleteket is írni. Ha csak azzal számolunk, hogy az elkövetkező 10 évben az elektromos áram egy fillérrel sem fog drágulni, akkor is jól látható, hogy a megoldás kb 6 éven belül vissza fogja hozni a teljes árát. Ha figyelembe vesszük az igen reális áremelkedéseket is, akkor ennél is rövidebb kifutással lehet számolni. A napelemekre 20 éves teljesítménygaranciát ad a gyártó és 10 évig csereszabatosak ha meghibásodnak. Az inverterre szintén 10 év garancia van, tehát ha a rendszer csak 10 évig fog hibamentesen működni, akkor is már évi (átlag) 10%-os “kamatbevétellel” lehet számolni a megtakarításra, de ha kibírja minden komponens 15 évig akkor ez felugrik 13%-ra. Ha mondjuk azzal számolunk, hogy 20 éven belül egyszer cserélni kell az invertert, akkor is megáll a 20 éves átlag hozam 13,8%-on.
Az olvasók közül (hozzám hasonlóan) vajon mennyien lehetnek azok, akik gondolkodás nélkül belemennének egy olyan unit-linked befektetési termék konstrukcióba, ahol az alapkezelő GARANTÁLJA 20 évre az évi 13,8%-os hozamot?
