Mivel elsöprő többséggel ezt kértétek, ezért az évet a személyes jövőképemmel, víziómmal zárnám. Előrebocsátom, hogy a cikket mindenféle tudatmódosító szer teljes mellőzésével készítettem, ezt nyilván azért kell így az elején kijelentenem, mert biztosra veszem, hogy a cikk közben sokakban fel fog merülni, a “Te mit szívtál és hol lehet belőle szerezni?” kérdés… A blog régi követőit nyilván nem fogom már semmivel meglepni, de mindig vannak újoncok… Lássuk hát.
How to crack the (Darwin) code!
A világtörténelem azon rövid darabkájáról elmondható – melyben már létezett az öntudattal rendelkező ember -, hogy a Darwini evolúció elve teljes mértékben felborult. Az evolúciós elmélet kimondja, hogy a természetes szelekció révén mindig csak az erősebb, a fejlődésre képes genom maradhat fenn. Ezen elv évmilliókon keresztül hibátlanul működött, mígnem kitermelte a természet a saját öngyilkos merénylőjét: a nagybetűs Embert. Az ember az öntudaton keresztül képessé vált meghackelni a természet majd minden törvényét. Míg makrószinten a természet legfőbb célja a fejlődés és az egyensúly, addig a mikrószinten az egyén legfőbb célja a számára előnyös állapot minél hosszabb fenntartása. Ha végigtekintünk az emberiség zsebkendőnyi történelmén, akkor számtalan olyan példával találkozhatunk, ahol az adott kor regnáló vezetése vagy direkt módon kényszerítette az emberiséget rabszolgasorsba, vagy pedig olyan életkörülményt alakított ki, melyet a többség kényszerből fogadott el jobb alternatíva hiányában. Az elmúlt 6 ezer évből mindösszesen csak az utolsó 200 évben alakult ki a rabszolgaság egyetemes szintű elutasítása és felszámolása, de a mai napig léteznek olyan kultúrák, ahol ez kimondva avagy kimondatlanul, de létező intézmény (nemi, faji, vallási szegregáció, kasztrendszer). Az emberiség örökölt vagy szerzett előjogokkal rendelkező kisebb része mindig is imádott élősködni az elnyomott többségen. Ezen fajta élősködés egyik legfontosabb ismérve a fejlődés teljes ellehetetlenítése. Vajon lenne relativitáselméletünk, ha Einstein tuszinak születik Ruandában, vagy ha hutunak? Avagy lehet, hogy már 600 évvel Einstein előtt megértettük volna a világegyetem relativitását és akár az elméleti fizika mai úttörő gondolatait is, ha a középkorban nem küldik futószalagon máglyára és az inkvizíció kínzókamráiba azon eretnek gondolatok csendes terjesztőit, mely szerint a világnak a középpontja nem a Föld és a nap nem a föld körül kering?
Mondhatnánk, hogy ezen korszak véget ért és immáron bárki szabadon alkothat és szabadon élhet, de ezzel valójában csak magunkat csapjuk be. Az emberiség civilizálódásával együtt fejlődött az elnyomás művészete is. Az elnyomáshoz egyetlen dolgot kell elvenni az emberektől: a szabadságot, ennek pedig az eszköztára az elmúlt ezer évben félelmetesen fejlődött. A politikai szeparáció, az anyagi függőség, az alternatívák teljes eliminálása tökéletes eszközöket nyújt arra, hogy a hamis szabadságérzet illúziója mellett egy előre kijelölt úton haladjunk. Amerikában (USA-ban) a felnőtt lakosság körében közel 100% a teljes eladósodottság, tehát a felnőtt lakosság mindent hitelből vesz meg és a fizetéséből kizárólagosan a korábbi hiteleit törleszti… lényegében egy egész életen keresztül. Vedd meg előre a lakást, autót, hiszen arra szükséged van, majd törleszd egy életen keresztül. Hazánk középkori történelmének máig megvetett röghöz kötés intézményének modernizált változata ez. Mondd azt egy amerikainak, hogy “szabad vagy, kezdj el alkotni, élj magadért és a jövődért“, mi lesz az első válasza erre: “jó,de akkor miből fizetem a hitelkártya tartozásomat?” és a beszélgetés ezen a ponton véget is ér…
A rabszolgaság és a röghöz kötés modern eszköztárát a politika, a pénzügyi rendszer adja. Sokszor emlegetik neves közgazdászok is, hogy a modern pénzügyi rendszerek hátterét a nemzetállamok teljesítménye és a gazdaságba vetett bizalma adja. Kétségtelenül így is lehet nevezni a hitelrabszolgaságot… Ám ehhez a mérhetetlen mennyiségű hitelhez mérhetetlen mennyiségű pénz is kell, aminek az előállíthatósága egy zárt, véges értékű pénzügyi rendszerben elképzelhetetlen. A hiteleket frissen nyomtatott bankókból kapja az emberiség, amit jellemzően újabb frissen nyomtatott bankókból törleszt. A modern fiat-alapú pénzügyi rendszer a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy valójában a modern pénzrendszerben nem teljesül a cirkuláció. A nagyobb elfogadottságú pénzek (pl USD, EUR, CNY) egyszerre próbálják teljesíteni a ‘medium of exchange’ (csereeszköz) és a ‘store of value’ (értékmegőrző) szerepét. Mindezen két tulajdonság egy nagyon fura és groteszk aspektusból tud teljesülni. A játékszer egyértelműen az infláció. A munkáért kapott fizetést a legtöbben olyan fiat pénzben kapjuk, aminek az értékállósága erősen megkérdőjelezhető, az értékállóság egyik legnagyobb ellensége az infláció. Az infláció az a rejtett, már-már belénk kódolt gyakorlatnak az eszköze, ami arra késztet, hogyha bármilyen szinten is többletbevételünk van, akkor azt minél hamarabb elköltsük, hiszen pontosan tudjuk, hogy ugyanazon mennyiségű pénz egy év múlva már csak az infláció mértékével csökkentett vásárlóértékkel rendelkezik. Persze az emberiség egy relatív alacsony hányada felismerve ezt a problémát már idejekorán elkezdett foglalkozni a pénz értékállóságának biztosításával.
A tőkevédett befektetési eszközök, bankbetétek, állampapírok képezik ezen gazdasági védőháló első szintjét, melyek lényege, hogy vagy direkt módon odaadod a pénzed a nemzetállamodnak, vagy áttételesen a bankrendszer likviditását és ezáltal a hitelkihelyezési kapacitását javítod amiért cserébe időről-időre egy picit több frissen nyomtatott pénzt kapsz. Pont annyival többet, mint amennyi képes az adott időszakban a betéted fizetőképességének romlását ellensúlyozni. Tehát gyakorlatilag lemondasz a nehéz munkával megszerzett pénzed feletti kontrollról csak azért, hogy egyrészt ne kelljen azt azonnal elköltened, másrészt pedig azért, hogy legalább a vásárlóereje ne csökkenjen. Vajon merész analógia lenne ezt a gyakorlatot összehozni a rabszolgasággal? Vagy feléled a fizetésed, hiszen fogyasztói társadalomban élsz, vagy pedig kiemelkedve abból csak a létminimumra költesz és minden más pénzed pedig csak kuporgatod, hogy megőrizd annak vásárlóerejét.
Persze van kiút, mindenki megkapja a kiút lehetőségét. Létezik nemzetállami szerencsejáték, ami a bámulatos meggazdagodás elhanyagolható esélyével kecsegtet és vannak igen kockázatos befektetési lehetőségek is kezdve a regionális befektetési alapoktól egészen a részvénypiacokig. És akinek még ez sem elég, az meg sem áll a határidős és derivatív termékekig. Csak a nagyságrendek érzékeltetésére, ha ez a piros “A” betű reprezentálná a világ összes fizikailag már kinyomtatott pénzének az összesített fizetőértékét, akkor ezen bővített mondat minden további szavára legalább még egyszer annyi államadósság jutna… Olyan pénz, ami valójában nem létezik, soha nem is létezett és lényegében egyetlen módon szüntethető meg: deflációval. Nehéz ezt így elképzelni, nos nézzük mindezt vizualizálva:
teljes méretben további alábontásokkal: http://money.visualcapitalist.com/worlds-money-markets-one-visualization-2017/
A képen minden kocka 100 milliárd USD-t reprezentál. Ebből a Bitcoin jelenleg ugye 2,2 kockát hivatott foglalni. Az ábra bal oldalán azon ‘vagyontárgyak’ szerepelnek, amelyek fizikailag is léteznek és valós értéket képviselnek (arany, nagy cégek értéke, stock market, leggazdagabb emberek vagyona, stb.) a kép jobb oldala pedig a csak virtuálisan létező nemzeti devizapénzeket és az azok folyamatosan inflálódásából keletkező államadósságot láthatjátok.
A világon létező nemzeti devizáknak mindösszesen 8%-a van kinyomtatva vagy érmére verve. 92%-a pedig csak a bankrendszerekben létező digitális pénz. A világ teljes fizikailag létező pénzvagyona 7.6 billió USD-nek felel meg, erre jut 215 billió USD-nek megfelelő összesített államadósság. Tehát minden fizikailag is létező pénzérmére megközelítőleg 20x annyi államadósság jut. Ezen adósság 33%-a ráadásul az utolsó 10 évben keletkezett, mely időszakban egyébként a legtöbb nemzetállam már erősen visszafogta az inflációt. A világ nemzeteinek összesített államadóssága az összesített GDP-hez viszonyítva: 325%… Tehát akkora adósságot sikerült a modern pénzpolitikának összelapátolnia csak az elmúlt 10 évben (70 billió USD), aminek a felszámolásához arra lenne szükség, hogy a világon élő összes ember és vállalkozás egy évig annak törlesztésére fordítsa minden bevételét. (miközben nem eszik és nem költ semmire…). Ezen számok reprezentálják a fiat-alapú nemzetállami pénzügyi rendszert… Ha valamiben, akkor ebben biztos, hogy bízhatunk… Vajon ki kinek tartozik ezzel és kinek kéne ezt visszafizetnie?
