Akarom mondani boldog satoshi stackingben gazdag új évet kívánok a blog követőinek. Készülőfélben van egy nagyobb évzáró/évnyitó post, ami tippre valamikor ma este meg is fog jelenni, de addig is elrendezném egy restanciámat.
Az elmúlt években gyakran jártam pórul, ha a Bitcoin árfolyamával kapcsolatban próbáltam prognózist tenni. A tavalyi évben pont ennek okán, mind nyilvánosan, mind a blog hasábjain mellőztem is az ilyen jellegű kijelentéseket. Mindettől függetlenül előző év február-március körül köttetett egy fogadás köztem és a Dr. Varsányi Károly között. Károly munkásságát már bemutattam korábban egy postban (erre tessék). A kérdéses fogadás éppen a 3000 dolláros mélypont körül köttetett. A tárgya pedig az volt, hogy év végére az árfolyam a 6000-9000-es sávban lesz-e (ez volt Károly tippje), vagy lényegesen alacsonyabb szinten marad ennél a sávnál.
Bár a fogadás lényegében már nyáron eldőlt, amikor is bekövetkezett egy 14k-ig röpítő pumpa… feltehetően a Libra körüli pozitív várakozások hatására, de mivel a kérdéses deadline az év vége volt, így megvártuk az év végét az eredményhirdetéssel.
A fogadás tárgya egyébként két dolog volt: egy értékesebb whiskyt ad a vesztes a győztesnek, továbbá a vesztes a saját blogján csinál magából hülyét egy posttal, amiben közhírré teszi a fogadást.
A whiskey-t hamarosan intézzük, a cikk pedig ezennel megszületett és örök mementónak itt is marad jelezvén, hogy: a suszter maradjon a kaptafánál 😉
B.U.É.K.!!!
Köszi szépen a posztot Csaba, korrektül lehoztad a fogadást, bár kicsit túl lőttél vele érzésem szerint 😀
Sebaj, elmondom majd én a fogadás körülményeit, ugyanis az az igazán érdekes, mi ketten csak azért fogadtunk, mert kölcsönösen szeretjük a jó whiskyt 🙂
Annyit viszont elmondanék, hogy Csaba – a magyar kriptos közállapotokkal ellentétben – tartja a szavát és nem vakerál, ha evesztett egy fogadást, mert tudja, hogy ez messze nem az az ügy.
Mások (pl. most konkrétan egy nekem a saját oldalamon sértő módon bekommentelő vkire gondolok), illetve korábban szintén velem fogadók (email címek azóta is meg vannak) olvasók, korántsem így jártak el.
Ők nagy hangon előadták magukat, aztán, amikor nem úgy lett (mert van az úgy, mindenkivel, velem is, mással is), ahogy gondolták, akkor ahelyett, hogy mosolyogva gratuláltak volna a másiknak, inkább gyáva módon, sunyin lapítottak, mert akkor már nem volt akkora a hang…
Tudom, hogy “ez egy ilyen ország”, de néha sírnom kell, hogy milyen pitik vagyunk. Pedig nem kéne. Szóval köszi Csaba, hogy hoztál egy kis “ellensúlyt”. 😀
B.U.É.K. 2020!