Üdv 2021! Üdv Bitcoin! Megérkeztünk!
“A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elcseszett nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk; melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk, nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tv elhitette velünk, hogy egy napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk! Erre lassan rádöbbenünk… és nagyon… nagyon berágunk!”
– * – * –
N: De érted, ha az ember vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja és történjék bármi a kanapé gondot letudta. Összegyűjtöttem mindent, volt egy jó kis hifi tornyom, tisztességes ruhatáram… már majdnem… majdnem kész voltam.
TD: És most fuccs az egésznek. Tudod mi az a dunyha? Egy takaró. Egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében? Franckokat. Akkor mik vagyunk?
N: nem tudom… gondolom fogyasztók.
TD: Úgy van! Mi fogyasztók vagyunk. Az életszínvonal megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? Színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő. […] Süllyedünk, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét a zöld kárpittal együtt. Ne akarj mindent megszerezni. Ne akarj tökéletes lenni. Egyszerűen csak élj a világba. Had jöjjön aminek jönnie kell.
