Az idei év nagy megtakarítási szenzációja lehet(-ne) a nyugdíjbiztosítás biznisz. A konstrukció igen egyszerű: Adott egy unit-linked vagy egyszerű hozam elvű megtakarítást ígérő befektetési konstrukció, aminél a befizetésekre az állam vállal egy 20%-os adójóváírást (maximum 130e HUF összegig). Tehát ennek megfelelően 650.000 forint éves befizetés mellett 780e forint fog kamatozni évente, ami máris egy komoly előnyt feltételezhet egy hagyományos életbiztosítással kombinált unit-linked termékkel szemben. Ehhez még hozzájöhet a szolgáltató saját bónusz programja, aminek keretei között vagy a főszámlára, vagy egyéb mellék/bónusz számlára további forintok íródnak jóvá bizonyos időközönként. A most fellelhető nyugdíjbiztosítás termékek között szerepel olyan ami pl 2-4 vagy 10 évente ír jóvá 20-30-40%-ot az addig befizetett pénzekre időszakosan. Tehát jól látható, hogy ‘prospektus’ elven igen csábító megtakarítási metódusnak néz ki ez a befektetési lehetőség: A befizetett összegekre ad egyszer az állam 20%-ot, majd további 20-40%-ot kap az ember bizonyos időközönként a biztosítótól.
Mindezt úgy, hogy a befizetett pénzzel valójában az ügyfél rendelkezik a megfelelő portfólió kialakítás révén. Miért éri meg mindez a biztosító társaságnak és ha eltekintünk a befektetési egységek hozamától, akkor valóban érvényesül ez a bónusz?
