Engedjétek meg, hogy egy post erejéig eltérjek a blog manapság irányadó vonulatától, lévén privát blog, ezzel talán nem kavarok meg senkit nagyon. Éppen a minap keveredtem be teljesen véletlenül a volt főiskolai levelezőszerveremre, ami úgy egyébként emlékeim szerint életem első saját email címét is hosztolta. Ha már ott jártam, akkor csak belenéztem a mailboxomba, amiben a “Makacs end of life” levél várt. A szerver gyakorlatilag változatlan formában immáron 20 éve szolgál becsülettel. Az évek során csak minimális ráncfelvarrást és némi hardver upgradet kapott. Ezzel a posttal tisztelgek mindazon KAC démonok 20 éves munkássága előtt, akik életben tartották a szervert. Ott voltam, amikor Boti elkezdte összebarkácsolni az első makacsot, ott voltam, amikor az akkori démonok brainstormingolták a szerver nevét és nem sokon múlott, hogy Steve “dove” alternatívája nyerjen (érted: galamb…), de végül nyert a maKACs szójáték. Szóval idén úgy néz ki végleg eltemetésre kerül a jó öreg masina és 20 év után letészi a lantot… Ezúton üdvözlöm így nyílt levél formájában mindazokat akikkel anno közösen toltuk a szekeret (a teljesség igénye nélkül: boti, steve, mean, pasy, rabi, taky, willy és sokan mások) és mindazokat akik az évek során energiát fektettek a masina életben tartásába. “Egy korszak véget ért”.
5 Comments
