Közel két hónapja próbálok nekifogni, hogy kiírjam magamból az NFT (Non Fungible Token) téma kapcsán a gondolataimat és a víziómat… eddig ebből mindösszesen csak annyi jött össze, hogy született egy bevezető cikk.
Alapvetően nagyon nehéz megközelíteni ezt a kérdést objektív módon, hogy az NFT minden létező értelmes megközelítés szerint egy felesleges dolog… pont úgy, mint megannyi dolog az életünkben, amiket csak gyűjtögetünk sokszor ész és értelem nélkül.
Erre mi történt ma? Jack Dorsey és a twitter csapata ledobta az NFT atombombát… Innentől az összes valaha volt twitt értékesíthető. A szerzők lemondhatnak a tulajdonjogukról az adott tweet kapcsán.
Elsők között természetesen Jack Dorsey dobta le az atomot a valaha volt első tweetjét kezdte el értékesíteni:
Mint látható, jelent pillanatban az árverés fél millió dollárnál tart. De a játékban beszállt Elon Musktól kezdve Kanye Westtől kezdve kb. mindenki. Mától twitteren minden (is) eladó!
Hogy van-e ennek értelme? Közelítsük meg ezt empirikus úton: lássuk mit ér az én első tweetem, ami Bitcoin témában született:
Ti jöttök!
Miért, mi értelme van híres kosarasok szétnyűtt cipőit árverésen értékesíteni nem kevés pénzért?
Mi értelme van megvásárolni egy Van Gogh-ot? Amit akár kiakaszt az ember a nappali falára, akár vitrinben őrzi, akár egy banki trezorban, ahol még csak nem is látja.
Mi értelme vásárolni egy bajszos zombi cryptopunkot, ami talán 300 pixel sincs, és amúgy is bárki készíthet róla screenshotot? 🙂
Én sajnos ezekre a kérdésekre sem tudok magamnak megnyugtató választ adni. Számomra teljesen értelmetlenek ezek a tevékenységek, ahogy a digitális gyűjtögetős cuccokba való pénz öntése is legalább fura viselkedés.
Nyilván értem, hogy egy Van Gogh azért értékes, mert a társadalom a közmegegyezésén alapulva annak tartja, és jó eséllyel mindig lesz egy “nagyobb marha”, akinek drágábban el lehet majd adni. Egészen racionális, még akár én is csinálnám, ha nem lennének értékállóbb eszközök a vászonnál és a festéknél. Mondom ezt egy kripto blogon, lévén áram nélkül BTC sincs. 😀
Ja és a különlegesség érzése a másik dolog, a menőzési faktor, hogy elmondhatom a haveroknak, hogy hö, vettem egy Van Gogh-ot, milyen király vagyok, na ezt csináld utánam. Számomra ez természetidegen viselkedés, de elhiszem, hogy másokat meg felvillanyoz. Egy Van Gogh, vagy egy cryptopunk, mindegy.
Megj.: Ez a hozzászólásom eladó, potom 10 ETH-ért azé, aki először jelentkezik. 😀
Már tényleg 100 dollárnál tart a licit???? Mi a franc! Én nem értem ezt a világot.
Van egy csapat (https://po8.io/). Ők valódi műtárgyakat NFT-sítenek. Maga a műtárgy végig bent van egy trezorban és úgy lehet adni-venni, hogy fizikailag bárhová mozgatnák. Ezen keresztül azért jobban érthető az egész NFT dolog, mert van mögötte valami fizikai entitás. Persze a Bitcoin óta jól tudjuk, hogy ezek a dolgok nagyon jól működnek fizikai entitások nélkül is, mégis az NFT megértéséhez szerintem jó mankó lehet.
Miért is jöttek létre a kriptomacskák, utána pedig az összes NFT? Mitől “NF” az “NF”? Ugye kezdődött ott, hogy egyes játékokban bitek sorozatai őrül összegekért cseréltek gazdát. Erre jött az a csattanós válasz, hogy ok, ha van egy ritka virtuális “tárgy”, akkor azt az adott jogosultságokkal rendelkező személy, rendszergazda végtelen mennyiségben elő tudja állítani, így le tudja vinni az értékét. Erre volt a válasz, hogy ok, akkor rakjuk át az egészet a blokkláncra, ott már kicsit nehezebb lesz replikálni az adott tárgyat. Mostanában hallok ilyeneket, hogy MP3-akat, meg tweeteket “gyűjtenek”. De a twitter is egy centralizált infrastruktúra, bármikor oda lehet az egész. Érdekes ez…..
Az NFT egy bináris file, ami lemásolható, mint bármelyik másik file. Tehát több teljesen megegyező példánya is létezhet a másolás után, így nem egyedi, mint pl. egy festmény, amit ha lemásolnak a másolat csak egy másolat lesz, nem az eredeti, amit az adott művész elkészített.
Ha egy file-t lemásolok, nem tudod megkülönböztetni a forrástól, azzal teljesen egyenértékű. Innentől kezdve ez az egész értelmetlen.
Engedd meg, hogy picit kötekedjek. Ha teszem azt holnap felcsapok szobrásznak és megtervezek egy nagyon szép szobrot, amit kinyomtatok egy 3d printerrel… majd utána kiprintelek belőle még 5 kópiát… Akkor melyik az eredeti és melyek a másolatok? Melyik érhet sokat? Melyik hordozza az eredeti kreatív munkát? Melyik tükrözi az alkotó szellemiségét? És melyik csak ócska utángyártott kópia?
Messze van még az az idő amikor az NFT alapjaiban felforgatja a műkincsekről és a műalkotásokról elképzelt világképünket… Dehát volt ez így a pénzzel is, nemde? Majd jött a Bitcoin.
Szerintem egyik sem erhet sokat, mert egy szobor erteket nem csak az adja, hogy mennyire nez ki jol, hanem az egyedisege, a megismetelhetetlenseg erzese is.
Az arany sem azert lett a tarsadalom szamara elfogadott ertekes dolog, mert olyan szepen csillog a napfenyben, hanem mert ritka.
Nyilvan idovel valtozhat a tarsadalom elkepzelese az ertekrol, es kiesik belole a fizikai egyedisegre valo igeny, mert azt fel tudja valtani a virtualis egyediseg. Egy olyan tarsadalomban (disztopiaban) el is tudnam kepzelni, ahol mindenki online eli az eletet, szinte teljesen elszakadva a fizikai valosagtol, ott igen, siman lehet egy egyedi ID-val feltaggelt froccsontott szobrocska vagyontarto elem. Meg akkor is, ha amugy tomeggyartott.
Te amugy milyennek kepzeled el azt az idot, amikor a virtualis egyediseg valodi erteket fog jelenteni a tarsadalomban? Mi lesz az oka annak, hogy az embernek nem lesz igenye a fizikai egyedisegre? Most tekintsunk el a napjainkban zajlo eszetlen penzszorasrol, amikor gamestop opcioktol twitter bejegyzesekig minden “marhasagra” milliokat fizetnek emberek.
Számtalan olyan érték vagy műkincs van, ami fizikai valójában soha sem létezett. A zenének pl nincs fizikai valója, egy zeneműnek lehet leirata (kotta) vagy lehet rögzítve hanghordozóra (cd, kazetta, akármi); ám a értéket nem a leiratok képezik, hanem az eredeti zenei mű. Bármennyire is fantasztikus stúdió minőségben van rögzítve a kedvenc zenekarod legújabb albuma, annak élménye fel sem mérhető azzal, ha élőben tudod végig csápolni ugyanazokat a számokat egy több ezres tömegben nagyságrendekkel rosszabb hangminőségben. Maga a mű önmagában bár nagyon fontos értéket képvisel, mégis a műhöz rengeteg olyan meta szintű élmény tartozik, amiket ügyesen monetizálva tudja az alkotó készpénzre is váltani a munkája gyümölcsét. Pl a túrnék, koncertek, merchek, stb-stb. Ezek a meta élmények egy része tokenizálható és NFT formájában reprezentálható. Akik ezt megértik, azok számára mindjárt nem tűnik annyira nagy marhaságnak pl egy twitter nft vagy pl banksy elégetett alkotásának momentumát rögzítő nft.
Az amit keresel (értéke digitális térben történő kizárólagos interpretációja) már nagyon régóta elindult. Számtalan megjelenése van, elég csak belenézni pl a két legnagyobb mobil alkalmazás áruházba. Téves dolog azt gondolni, hogy ez most az NFT-vel indulna el. Már ma is több millió olyan alkalmazás van, ahol az egyediség kifejezésére végtelen mennyiségű pénzt lehet elkölteni. Legyen az akár egy vicces minecraft vagy roblox játék, vagy pl egy focicsapat rajongói oldala. Az NFT csak annyit hozott el újdonságként, hogy ezek “egyediségéhez” nincs szükség egy zárt platformra.
Amire te disznópiaként hivatkozol és firtatod annak az eljövetelét… arra én már a valóságként tekintek. Valójában ugyanazt a valóságot látjuk mindketten, csak másként értelmezzük. Sokak számára nevetséges butaságnak tűnik az, hogy pl a minecraftban a gyerekek oda meg vissza vannak pl egy újabb skinért, amiért pénzt is hajlandók adni… én pedig a következő évtizedek legnagyobb üzleti húzását látom ebben.
“disznópiaként” – ez óriási!
Isten bizony, hogy az autocorrect volt 🙂 Valahogy csak ki kéne végre kapcsolni, mert anélkül is sok hülyeséget írok 🙂
Egyetertek, nagy uzlet van benne.
Elhiszem, hogy sok ember el a vilagban, akik az erzelmeiktol vezerelve koltenek ostobasagokra vagyonokat. Ertem amit mondasz, de engem tovabbra sem hoz lazba a kedvenc egyuttesem kepet viselo polo vagy bogre, sem a legtutibb minecraft skin, sem egy Elon Musk tweet tulajdonlasanak erzese. Ez valoszinuleg az en defektem, legalabbis azok szemeben biztosan, akiket meg lazba hoz.
A kedvenc egyuttesem bogreje annyi erteket hordoz szamomra, hogy az egy valami, amibol megihatom a reggeli kavem. Se tobb, se kevesebb. Es ahogy korabban emlitettem, egy minecraft skin vagy egy akarmilyen NFT pont annyi erteket jelent szamomra, hogy majd talan akad egy nagyobb marha, akinek el tudom passzolni jo aron. Keptelen vagyok mukincskent hivatkozni egy tweet-re, es elnezest, hogy ezt mondom, de a nagyon szep 3D nyomtatott szobraidra sem. 😉
Akar NFTvel tamogatott, akar nem. Az NFT-tol semmivel sem valik ertekesebbe a szememben. Ez persze nem jelenti azt, hogy masok szamara ne lenne ertekes, nem vagyunk egyformak.
Egy gyereknel ez meg oke, mert hat gyerek… en is gyujtogettem matricakat a lutra albumomba, aztan felnottem. Van szorakoztatobb, sot hasznosabb dolog is, amivel foglalkozhatok, neadjisten meg a vilagot is elorebb viszi.
Tok jo dolog ez az NFT technologia, kar, hogy ilyen bugyuta dolgokra hasznaljuk. Az altalad vizionalt jovoben – bocs, jelenben – garantaltan en leszek az a dinoszaurusz, aki nem erti ezt a felhajtast.
De hat ez van, egeszsegetekre! 🙂
Soha se mond hogy soha… Én nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy az NFT egy tiszavirág életű dolog lesz és nem hozza el a digitális kreatív érték reneszánszát, cserébe te se zárd ki azt a lehetőséget, hogy akár 10-20 év múlva, nem Te leszel a nagyobb NFT dealer az ismerőseid között 😉
Kissé át kell alakítani az embereknek az elképzeléseiket az ‘érték’ mibenlétéről, az NFT-k csupán nyilvánvalóvá teszik ennek szükségességét.
Vegyük a következő példát: tegyük fel, hogy van egy rózsadombi villám. Mi képviseli ennek az esetében az értéket? Az gondolhatnánk, hogy maga az ingatlan, ám ez nem így van: az értéket az a földhivatali bejegyzés képviseli, amiben szerepel, hogy az 12345. helyrajzi számú ingatlan 1/1 részarányú tulajdonosa én, XYZ. vagyok.
És ez valójában is így van, hiszen hiába foglalná el valaki a villámat, a földhivatali bejegyzésre hivatkozva, a hatóságok segítségével érvényesíteni is tudom a tulajdonjogom.
érdekes módon ez nem új fejlemény a történelemben, hiszen ez a mechanizmus működik már évezredik óta, mióta először agyagtáblára véstek egy szerződést.
A bizonyos szóban forgó bejegyzés, amely valójában az értéket képviseli (és itt érdemes eltöprengeni azokon a kifejezéseken, hogy ‘az, ami az érték’, és ‘az, ami az értéket képviseli’), nos ez az NFT.
Ez önmagában három tulajdonságot egyesít:
1. hivatkozást valamilyen objektumra
2. hivatkozást az objektum tulajdonosára
3. és implicite azt a tényt, hogy ezeket a hivatkozásokat és magát a bejegyzést egy hamisíthatatlan és általánosan elfogadott tárban rögzítik.
A történelem folyamán, ahogyan államhatalom megerősödött, úgy vált az érték maga azzá, ami az értéket magát képviseli, sőt, a fentebbi példa alapján, az érték képviselő lett az, ami valójában az értéket hordozza. Aki ezt megérti, az megérti rögtön azokat a jelenségeket, amik mostanság az NFT-k körül zajlanak.
A fentebbi definícióból látható, hogy tulajdonképpen a blockchain egy definícióját adtuk meg a 3.-ban, ami a lényegi sémát tekintve ugyanaz, mint a földhivatali bejegyzésrendszer, vagy bármilyen más hitelesített napló, a külöbségek a technikai megvalósításban, a hitelesítő csoport mibenlétében, és a felhasználás módjából adódnak.
Vegyük most a művészeti példát, mi az érték hordozója mondjuk a Mona Lisa esetében?
– Semmiképpen sem maga festészeti értelemben vett múalkotás, hiszen azt, megfizetve egy másolásban(mondhatnánk csúnyábban is :-D) festőt, az elfogadott értékének töredék-töredék részéből reprodukálni tudok (avatatlan, vagy akár avatott szem számára is összetéveszthetően), és kiakaszthatom a falamra.
Sokan ezt hozzák fel, hogy egy digitális műalkotás miért nem ér semmit: mivel korlátlanul másolható. Ám ez a legtöbb hagyományos értelemben vett műalkotással is így van.
– De nem is maga a fizikai műalkotás maga: hiszen élve az ingatlanos példával, ha ellopom a Mona Lisa-t, attól még nem lesz az enyém. Mert két eshetőség van: elkapnak, és akkor visszaszolgáltatják a tulajdonosának, vagy nem kapnak el, de ekkor viszont a kép értéke gyakorlatilag a zero-ra süllyed, hiszen a lopott Mona Lisa gyakorlatilag értékesíthetetlen.
– Mindebből megint csak az következik, hogy aértéket valójában az az adásvételi szerződéslánc képviseli, aminek a révén hozzájutottam a Mona Lisa-hoz.
Az ‘érték’, és az ‘érték képviselő’-jének különbözősége még inkább szembeötlő a blokklánchoz kötődő NFT-k esetében.
Vegyül pl. a következőt:
https://opensea.io/assets/0x9201a886740d193e315f1f1b2b193321d6701d07/1021
Ez John Cleese első NFT-je, jelenleg 50000$-on áll. A rajz önmagában, mint művészeti teljesítmény, nem ér semmit. A rajz önmagában sem ér semmit, teszem azt, ha holnap rátalálnánk a méhtelepen.
AZ NFT-nek, a fentebbi definíció szerinti értelemben képvisel értéket:
1. Hivatkozás a rajzra (ez maga a pixelhalmaz, vagy annak hash-e)
2. Hivatkozás arra, hogy ennek John Cleese a tulajdonosa (Az ő OpenSea/Ethereum accountja alatt van, amit a hitelesített Twitter fiókjával hitelesített. Az első tulajdonos az adásvételi láncban az alkotó maga)
3. És hogy mindez egy hamisíthatatlan, és elfogadott naplóban tárolódik (Ethereum blokklánc)
Tulajdonképpen ennyi a lényeg. Hogy mégis ennek a John Cleese NFT-nek miért van értéke? Erre már Variance utalt korábban.
Nyilván azért, mert John Cleese készítette, és ezáltal végtelen mennyiségű meta-érték kapcsolódik hozzá.
Annak az embernek számára, aki John Cleese rajongója, hatalmas érzelmi értéktöbbletet ad az egyszerű rajzhoz az, hogy John Cleese rajzolta, mivel ezáltal részsesedhet belőle. Úgy érzi, hogy ezáltal egy darab az övé belőle John Cleese-ből, és mindabból, ami John Cleese-hez kapcsolódik, (Pl. az egész Monty Python jelenségből).
És még valami: a licitálás, és a megkaparintás folyamata szorosan össze is köti vele, tehát interakcióba kerül magával John Cleese-el, ami egy rajongó számára felbecsülhetlen érték. Pontosabban, nagyon is felbecsülhető, annyi lesz majd a nyertes licit ára. Mindez azokhoz az értéktöbbletekhez járul, amit korábban Variance mint meta-érték nevezett meg.
És persze az adott John Cleese NFT értékéhez még egyéb NFT-technikai tényezők is társulnak:
– Ez JC első NFT-je, az ún. ‘genesis’ NFT (Genesis NFT a termninus-technicus egy alkotó első NFT-jére), ami külön értéket ad.
– 1/1, vagyis egyetlen példányban bocsátotta ki az NFT-t.
Még valami, ami a ‘művészeti’ produktumok értékéhez kapcsolódik. A legtöbb ilyen produktumban valójában a meta-értékek a meghatározóak, ezek pedig szubjektívek. Azonban, egy adott időpillanatban, a meta-értékek általában a társadalom jelentős csoportjai számára közösek, tehát a szubjektív értéktöbbletek objektívvé válnak ezekben a csoportokban, így közös értékmérővé, és értékhordozókká válnak.
Ahogy a világban egyre több a ‘tehetős'(ezt úgy kell érteni, hogy képes többet költeni, mint ami a szorosabban vett alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükséges) ember, úgy az anyagi javak egyre inkább a háttérbe szorulnak az értékrendben, és egyre inkább előtérbe szorulnak az immateriális javak – sokszor maguknak a materiális javak értékessége is valójában immateriális okokra vezethető vissza.
Másképp fogalmazva, azt kezdjük el megfizetni, ami ‘megfizethetetlen’ – az érzéseket. A gyűjtők nagy része – akik ténylegesen gyűjtők – ezt az érzelmi többletértéket keresi, azt fogja venni, ami ezt megadja neki. ‘Taste the felling’ – és valóban így van, az életérzést veszik meg, és minnél több pénze van valakinek, annál inkább hajlamos ezért az érzésért sokat fizetni, tekintve, hogy önmagában már a magas ár is érzelmi többletátélést ad a gyűjtők számára.
A gyűjtők másik fajtája a befektető. Ez viszont éppen azt keresi, hogy vajon mások számára mi adhatja meg a keresett érzelem-többletértéket, és akkor sikeres befektető, ha ezt jól tudja megtippelni. E két fajta szereplő együttes működése határozza meg a piacot.
Összegezve, amikor valaki megvesz pl. egy Variance-twittet, azt kevéssé azért a karakterkupacért teszi, amit maga twitt jelent. Hanem azért, mert egyrészt megteheti, egyfajta ‘játék’,(és a játék-érzést nem ildomos lebecsülni sok száz milliárd dolláros piac az), másrészt valamilyen érzelmi többletérték kapcsolódik számára ehhez. Egyfajta nosztalgia ez, ami felidézi adott esetben mindazt, ami számára egy adott szubkultúrán belül végbement, mindazt, amit átélt ezzel kapcsolatban, és persze ehhez társulnak a fentebb taglalt gyűjtői attitűdök. Befektetési szempontból pedig azért, mert létezik egy nem zérus esélye annak hogy Variance az Inlock révén bekerül a világ leggazdagabb 100 embere közé, nos, ez esetben sokat fog érni az a twitt 😀
Ez egy tok jo leiras.
Megkerdezhetem, hogy a piac melyik felet kepviseled? 🙂 Azt, aki poziciobol beszel, vagy aki tenylegesen elhiszi, hogy egy John Cleese rajz erteke mondjuk egy Mona Lisaval vetekedhet.
Es az is erdekes kerdes, hogy ha vetekedhet, akkor ezt csak azert teheti meg, mert NFT, vagy esetleg a rajz onmagaban, fizikai valojaban is vetekszik vele.