Ha a hatalmasok harcát játszod, győzöl vagy meghalsz

Első bejegyzésemet a kedvenc könyvsorozatomról, a Tűz és Jég Daláról írom (a hangulatot növelve, be is kapcsoltam a nyitószámot YouTube-on – zhorak). Fanatikus rajongója vagyok, nem csak a műfajnak, de a könyvsorozatnak is, így nem tudok teljesen semleges álláspontú könyvajánlót írni, de igyekszem.

George R. R. Martin “régi motorosnak” számít, már fiatalként írásra adta a fejét, fillérekért árulta a történeteit a barátainak, amit általában ő maga olvasott fel. Első írása a Fantasztikus Négyes című képregény 20. számában jelent meg, ami nagy hatással volt rá. A levél keltette reakciók következtében kezdett különböző rajongói magazinoknak írni. Idővel magával ragadta az írót Hollywood világa, és az Alkonyzóna című sorozaton dolgozott, a CBS-nél. Sikeres karrier várt számára a televíziózás fellegvárában, egy idő után már ő nyújtott segítséget a sorozatötletek kialakításában, de elege lett abból, hogy ezekből csak nagyon kevés jut el a szezonnyitó részig. Ez volt az egyik oka annak, hogy visszatért a regényíráshoz, és 1996-ban megjelent több száz oldalas műve, a Tűz és Jég Dala sorozat első kötete, a Trónok harca. A sorozat egyöntetűen pozitív fogadtatásra lelt az olvasók, kritikusok, kiadók és más szerzők részéről. A ciklus negyedik kötete, a Varjak lakomája első helyezést ért el a New York Times és a Wall Street Journal könyveladási listáján is.

A Tűz és Jég Dala sorozat világában eddig két kontinenst ismerünk, Westerost és Essost, mindegyik más-más, a mi bolygónkról ismert kultúrának és társadalomnak ad otthont. Westeros világa a lovagok virágkorába kalauzol vissza minket, ahol nem csak a kislányok dalaiban elénekelt lovagok élnek, hanem annál sokkal veszedelmesebb és alantasabb kígyók is lapulnak a fészekben. A nagyurak a hatalomért versengenek, és az új király nem törődik vele, inkább borba és női keblek közé folytja arcát, mintsem az udvar és a királyság gondjaival foglalkozna.
Ezzel szemben Essos egyvelege több ismert kultúrának: például a Kilenc Szabad Városok egyike Braavos, amit Velencéről mintázott az író. Essos közepén terül el egy végeláthatatlan sztyepp, a Dothraki-tenger, egy vándorló lovasnép otthona, akik sokakat a kora középkori vándorló germán és magyar kalandozó törzsekre emlékeztethetnek.

Tehát a Tűz és jég Dala történet egy kitalált világban játszódik, elsősorban a Westeros nevű kontinensen, másodsorban pedig a keleti Essoson. A szereplők többsége ember, de a sorozat másokat is felvonultat, mint például a fagyos és fenyegető Másokat a messzi Északról, és tűzokádó sárkányokat keletről, akikről úgy hitték már réges-régen kihaltak. Három fő cselekményszálat követhetünk végig: a Westerosért folyó hatalmi harcokat; a Mások növekvő fenyegetését, akik Westeros északi határán húzódó jégfal mögött élnek; és Daenerys Targaryen életútját, az előző királyi dinasztia utolsó gyermekét, akinek édesapját egy tizenöt évvel ezelőtti polgárháborúban megöltek. Daenerys célja, hogy visszaszerezze, és el is foglalja az őt illető trónt. Ahogy az események haladnak előre, a három cselekményszál több ponton összefonódik, és hatással lesznek egymásra.

A sorozat hihetetlen mélységgel és részletességgel bír. Ahány nép, annyiféle nyelv, szokás és vallás. A szereplők sem feketék és fehérek, hanem a szürke összes árnyalatában tündökölnek. Mindegyiküknek meg van a maguk célja, amiről nem dönthetjük el teljes egészében, hogy rossz vagy jó emberek, mert mindegyiküknek meg van a maguk sötét foltja a múltjukban, ami óriási mértékben formálta a személyiségüket. Például Cersei Lannister a szürke sötétebb árnyalatait öltötte magára; a tettei alapján számító, álnok és hataloméhes, ám valójában ezt azért teszi, mert bizonyítani akarja, hogy egy nő is lehet olyan erős és határozott, mint egy férfi. A könyvsorozatban rengeteg mítosz és legenda van, amelyeket minden egyes könyvvel egyre részletesebben ismerhetünk meg. Ahány karakter annyiféle nézőpont, és egyesek más szemszögből látták, vagy hallották az eseményeket, mint mások. Az egyik legnagyobb mítosznak Havas Jon édesanyjának kiléte tekinthető, ami az olvasók fantáziáját is megmozgatta. A könyv elején Eddard Stark fattyaként, házasságon kívüli gyermekeként mutatja be az író. Néhány szereplő úgy gondolja, hogy egy déli nagyúr lányától származik, míg mások úgy tudják, hogy egy mosónővel hált, ám az olvasók úgy gondolják, – és ez a legelfogadottabb -, hogy Eddard testvérének, Lyanna Starknak, és a száműzött hercegnő bátyjának, Rhaegar Targaryennek, házasságon kívüli gyermeke a fiú.

A művekhez összesen két negatívumot tudok felállítani a rengeteg pozitívum ellenében: nagyon sokáig készül egy-egy könyv, és ebből fakadóan nagyon hosszúra sikerülnek, így elrettentő lehet azok számára, akik tartanak a nagyon-nagyon hosszú művektől.

A Tűz és Jég Dala mentes mindenféle hardcore fantasy elemtől, ezt az író a prológusban és az epilógusban le tudja, hogy aztán utána és előtte több száz oldalon keresztül bejárhassuk Westeros és Essos intrikával szőtt világát. Ha szereted a fantasy-t, hidd el, el akarod olvasni a Tűz és Jég Dalát, de ha utálod a fantasy-t, akkor nagyon is el akarod olvasni a Tűz és Jég Dalát.