Decentralizált Autonóm Szervezet – I.) Mi az a DAO?

Egyre sűrűbben kerül elő szakmai publikációkban, sőt konkrét kezdeményezésekben is a DAO/DAC téma. Bár a blogon szenteltem korábban a témának egy bejegyzést, azonban időszerűnek tartottam egy alaposabb gondolatkísérlettel is körbejárni a témát. Már régóta készülök megírni ezt a cikket, hiszen a téma szorosan kapcsolódik az e hét szerdai Blockchaineum konferenciás előadásomhoz, azonban ezeddig folyamatosan szembejött valamilyen egyéb aktuálisabb téma, ami hátráltatott. Most, hogy látszólag kissé lenyugodtak a kedélyek a Bitcoin körül és túlvagyunk a scaling debate legújabb fejezetein… keresve sem tudnék jobb témát találni, mint a gazdasági szerveződések jövőkutatása. Kezdésnek mindjárt beraknék egy slideot a szerdai előadásom anyagából, ami lényegében összefoglalja a DAO modellt:

A decentralizált információmegosztás (Internet) és a decentralizált pénzügyi rendszerek (Internet of Value, p2p blockchain alapokon) után a következő nagy falat a meglévő gazdasági szerveződések decentralizálása vagy éppen demokratizálása lehet. Mit jelent az, hogyha egy gazdasági társulás decentralizált? Nincsenek főnökök? A tulajdonosok nem szólnak bele semmibe? Mindenki akkor jár be dolgozni, amikor akar és azt csinál amit akar? Természetesen nem erről van szó.

A DAO modell lényege, hogy a cég vagy szervezet létrehozásakor egészen pontosan definiálják a szervezet működését, célját és céljait, melyek kapcsán kidolgozzák a döntési mechanizmusokat, majd amikor minden elkészül, akkor az egészet bepakolják egy smart contractba. A cég saját tulajdonát/értékét/részvényeit elhelyezi ebben a bizonyos smart contractba, amit a tulajdonosok vagy közvetlenül a smart contractok keresztül kezelnek, vagy – ma divatos modell alapján – tokenizálják a tulajdont és ezen tokeneket, mint a működés alapanyagát felhasználva vesznek részt a szervezet működésében és természetesen annak profitjából is így részesülnek.

Ez eddig gyanúsan ismerősnek hangzik? Felrémlik előtted a ICO (Initial Coin Offer) fogalom és az azt körül lengő rablások és bedőlt projektek? Nem véletlen, hiszen erős a párhuzam. Az összes ICO valójában egy elfuserált DAO, persze tisztelet a nagyon kevés kivételnek. A tipikus ICO modell lényege, hogy vegyél token, amit később lehet majd hasznosítani az elkészült terméknél, ami várhatóan felhajtja az ICO token árát és jön a profit. A modell hibája, hogy az ICO-t kiíró cég számára a saját reputációján kívül semmi más motivációja nincs arra, hogy ténylegesen is létrehozzon terméket. Márpedig, amikor egy ICO-n behúz a kezdeményező akár 50-100 millió dollárt egy sikeres kampány után, majd az ölébe hullott nagy halom pénz láttán mérlegelnie kell, hogy egyből induljon a meló, vagy azért csapatna néhány hónapot Ibizán előtte még, akkor sajnos hamar születik rossz döntés. Mondom még egyszer: tisztelet a kivételnek és szerencsére egyre több ilyen kivétel van.

Az aki ma ICO-ba fektet, az gyakorlatilag csak táplálja ezt a rossz modellt. Pont Vitalik Buterin (az Ethereum atyja) nyilatkozta nemrégen, hogy az ICO-k 90%-a eleve bukásra van ítélve, a statisztikák kétségtelenül őt igazolják. A legbosszantóbb az egészben, hogy az egész ICO problémára pofon egyszerű megoldást nyújtana a DAO.

Míg az ICO-t úgy kell elképzelni, mint a hagyományos pénzpiacokon a tőzsdei részvényvásárlást (azzal a különbséggel, hogy nem részvényt/tulajdont vásárolsz, hanem használati/spekulatív jogot), addig a DAO ezzel szemben sokkal inkább a tényleges tulajdonjog vagy opciószerzésnek felel meg. Egy DAO-ban nincs management board, ezt a funkciót a konszenzuselv helyettesíti. Nem véletlenül terjedt el a DAO rövidítés kapcsán a “Democratic Autonomus Organization” kifejtés sem, a népszerű “Decentralized…” mellett. Nézzünk egy konkrét példát:

  • Kiírásra kerül egy DAO, ami mondjuk kistérségi tehéntenyésztést céloz meg a kisalföldi régióban. A DAO már rendelkezik a kezdeti smart contracttal, amire a befektetők berakják a megcélzott keretösszeg háromszorosát, hiszen sokaknak tetszik a DAO. Egy ICO számára ez azt jelentheti, hogy hohó, pénzeső, mehetünk Ibizára kólázni, a DAO-ban viszont minden fillér lockolva van amíg arról nem dönt a “közgyűlés”. A közgyűlés történhet “Congress” (kongresszus) elven és “Shareholder Association” elven is. Előbbi esetben a kongresszus tagjai invitálásra kerülnek egy-egy beterjesztés (proposal) kapcsán, ahol mindenki egyenértékű szavazattal rendelkezik. Míg az utóbbi esetben a tulajdonosok szabadon dönthetnek minden proposalról a tulajdoni arányuk mértékében. A példa további szakaszában a Shareholder Association modellt mutatom be.
  • A közgyűlés meg is kapja az első napirendi pontját a smart contracton keresztül, ami a tehenésztelep földterületének bérlési szerződése. A smart contract szerint minimum három ajánlat kell minden döntéshez, de “prepare” fázisban lévő előterjesztéshez természetesen minden DAO token tulajdonos adhat be további alternatív ajánlatot. A prepare fázis fő célja, hogy lehetőség szerint már abban a fázisban kialakuljon a konszenzus.
  • Eljön a vote fázis, amikor is minden tulajdonosnak van lehetősége szavazni a smart contracton keresztül a bérelni kívánt telephely kapcsán. A prepare fázisban kiválasztott konszenzusopciótól függően a döntés mehet egyszerű többséggel, vagy bármilyen egyéb opcióval.
  • Ha kellő számú szavazat érkezik, akkor finalize fázisba kerül a döntés, amikor a beterjesztő számára feloldásra kerül a  igényelt költségvetési keret. Ezzel együtt azonban, akik NEM a győztes bérleményre szavaztak, azok szabadon kezdeményezhetik a kiválásukat. A kiválás során minden olyan saját pénzt visszakap a befektető, amit még egy korábbi konszenzusos döntés során NEM költöttek el a tulajdonosok.

Ezt persze számtalan egyéb finomsággal lehet színesíteni. Pl.: tipikus kérdés a DAO kapcsán: mi van akkor, ha nem jó a smart contract, mert nem gondoltunk valamilyen eshetőségre? A válasz pofonegyszerű: elkészítésre kerül az új javított smart contract, amit valamelyik tulajdonos benyújt szavazásra. Ha a tulajdonosok elfogadják a kontraktus upgradet, akkor az új smart contract elindításra kerül, melybe átkerül az aktuális DAO összeg még meglévő vagyona. Persze ha bármelyik tulajdonosnak is nem tetszik az új smart contract, akkor nyugodtan kezdeményezheti a kiválást. Másik – ennél lényegesen egyszerűbb – megoldás az, ha a konszenzust paraméterezhetővé teszik már a smart contractban és ezen paramétereket egy szavazás keretei között lehet módosítani. Erre egy gyári példa:

event ChangeOfRules(uint newMinimumQuorum, uint newDebatingPeriodInMinutes, address newSharesTokenAddress);

A kiválás lehetősége és a konszenzusalapú döntési modell adja a DAO üzleti modell eszenciáját és stabil alapját. Egy teljesen zárt DAO modellben nem csak az invesztíció kerül a smart contract számlára, de minden későbbi bevétel, ezáltal létrehozva a lehetőségét pl az osztalék intézményének, vagy akár a tagi kölcsönnek és lényegében minden egyéb olyan gazdasági tevékenységnek, ami a jelenlegi szervezeti formáknál is alkalmazható. Egy beterjesztés kapcsán logikusan nem csak a beruházási költségek (CAPEX) kerülhetnek be az előterjesztésbe, hanem annak ütemezett fenntartási költségei is (OPEX).

A DAO modell decentralizációja azonban nem csak a hagyományos többszintű/board elvű döntéshozatali modellt hivatott kiváltani, nem feltétlenül a hatalom koncentráció megakadályozása a fő cél. A DAO alapjaiban reformálhatja meg a gazdasági szerveződések működését és megnyitja a lehetőséget az előtt, hogy a szükségleteket ne vásárlással, hanem befektetéssel elégítsük ki. Ha már a cikk elején a Blockchaineum konferenciát említettem, akkor nézzük egy totálisan általános példát a témában (a Blockchaineum ide vágó tapasztalatát nem ismerem, mert csak meghívott előadóként kapcsolódom a rendezvényhez): Adott egy csapat aki szeretne szakmai konferenciasorozatot rendezni egy tematika mentén. Ehhez helyszín kell, a célközönségtől függően kell persze helyszínt választani, aminek bérleti díja az esetek többségében el is viszi a jegyárak több mint háromnegyedét minimum. Hogyan tud ez kinézni cirka 10 éve múlva egy DAO világban? Adott számos DAO alapú konferencia központ Budapesten. Ezek akár lehetnek hotelek saját konf termei, de simán lehet akár egy co-workplace mintájára alapított közösségi előadótér is. A konferenciát szervezni akaró csapat szépen bevásárolja magát egy ilyen DAO-ba, majd a tulajdonosi kör elé tárja az előadás javaslatát (prepare fázis), a versenyfeltételek a smart contractban rögzítettek: időpontmegjelölés kell, ami olyan napra kell esnie, ahol nincs már “finalized” fázisban lévő foglalás, lockolni kell a smart contractban rögzített kötelező és opcionális feltételeket (berendezés, használni kívánt eszközök, bekészítés, takarítás, stb.), stb. A “prepare” fázisban természetesen más foglalási javaslatok is beérkezhetnek, melyek között a tulajdonosok a sharejeik (tokenjeik) arányában szavazhatnak. Ha a képzeletbeli konferenciaszervező csapat foglalása kerül elfogadásra a konszenzus-szavazás során, akkor finalized állapotot kap a foglalás, így szabadon indulhat a konferencia szervezése, melyhez minden kapcsolódó szolgáltatást biztosítani fog a DAO. Ezek fedezete a nyertes pályázó/foglaló által befektetett pénzösszeg.

Ha nem a képzeletbeli konferenciaszervező előterjesztése nyer, akkor sincs semmi pánik, kezdeményezi a DAO kiválást, ami során mivel semmit nem költött így egy az egyben visszakapja a befektetését. Ha az előterjesztésének szavazása során lefutott éppen 1-2 konferencia ami ráadásul profittal zárt, akkor az ebből bejövő “osztalékkal” bővül is a befektetése, hiszen amíg DAO tag, addig jogosult a profitból. A kiválás után a konferenciát szervező csapat tovább nézelődhet egy másik DAO konferenciaterem után.

Az egész rendszer lényege, hogy mindenre lehet több alternatíva (pl semmi akadálya annak, hogy egy Conf-Dao 8-10 konferencia terem felett gyakoroljon felügyeletet). A lehetőségek tárháza innentől végtelen. És ami a legfontosabb: minden döntés decentralizált, nincs management, nincs “harmadik fél aki mindig jól jár”, nincs mutyi, nincs lobbizás és legfőképpen nincs korrupció.

commercial break...

Elképzelhetetlen? Legalább annyira mint a peer-to-peer electronic cash system? Amikor üzletemberekkel történő beszélgetések során előkerül a DAO modell, akkor nagyon sokszor találkozom hitetlenkedő visszajelzésekkel. Sokan ezt a modellt a kommunizmus termelő szövetkezeteihez (TSZ) hasonlítják és lássuk be, nem feltétlenül alaptana az összehasonlítás. A párhuzamot egyébként különösen jól írja le George Orwell méltán népszerű Állatfarm című regénye. A szatirikus regény legfontosabb gondolatát kissé kiforgatva azt tudom mondani, hogy a DAO egy olyan modell, ahol mindenki EGYENLŐ, de senki nem lehet EGYENLŐBB! Ez utóbbi állításra maga a Smart Contract a biztosíték.

Itt rövidre is zárnám a postot, hiszen madártávlatban ennyit lehet érdemes elregélni a DAO-ról, a cikket viszont tervezem folytatni egy konkrét DAO smart contracton keresztüli “cookbook” bemutatással és néhány statisztikai elemzéssel a már meglévő DAO alapú vállalkozások eredményeiről illetve eredményességéről. Szintén fontos kérdés az, hogy egy DAO milyen felügyeleti szabályok alá esik, valós cégforma ez, hol és milyen módon kell adózni, stb. A cikksorozat harmadik felvonásában ezen témát fogom körbejárni.

Bookmark the permalink.

13 Comments

  1. Köszönöm a magyarázatot! Szerdán élőben is meghallgatom…

    • Szerdán csak érintőlegesen lesz szó a DAO-król, mint a smart contractok egyik lehetséges és jövőbemutató felhasználási alkalmazása… sok egyéb izgalmasnak ígérkező alternatíva mellett.

  2. Igen, ez nagyszerű lehetőség. Én értem is. De hányan értik?

    Ahogy elnézegetem a fórumokat, FB postokat kezd bennem kirajzolódni az az egyébként spanyolviaszhoz hasonló felfedezés, hogy a legtöbb embernek halovány lila gőze sincs mi az a blockchain technológia és mi az a kriptopénz. Még kifejezetten geek körökben is hallok olyan megnyilvánulást, hogy ez megint csak valami újabb átverés.(és valljuk be bizony vannak akik meg is lovagolják a benne rejlő lehetőséget, mivel a tömeg továbbra is bedől egy sima pump/dump-nak)

    Éppen ezért azt gondolom, hogy első körben nem is a technológiát kellene megértetni az emberekkel, hanem egyszerűen bemutatni neki, hogy földi halandó hogyan juthat BTC-het vagy althoz, hogyan működnek az online pénztárcák vagy a letölthető walletek, ugyanis ezek ma pl. Magyarországon óriási sötét foltok. Aki hallott is a Bitcoinról lehet a legutolsó emléke róla, hogy valami zsarolóvírus ilyen valutában követelte tőle az összeget, és ő ha akarta sem tudta volna kifizetni, mert több órás netes kínlódás után még nem jött rá hogyan lehetne neki BTC-je, vagy ha rá is jött megakadt azon, hogy már beleunt a 25. oldal kipróbálásakor történő regisztrációs lépésekbe, mert nem is értette azokat.

    Most ezt nem azért írom, hogy az oldalad ne lenne jó így ahogy van. Ez így teljesen jó, a potenciális olvasóközönséged simán átgörgetne egy “Hogyan készíts fiókot a legyenbitcoinod.hu oldalon” írást. Inkább reagálás a múltkori felvetésedre, hogy miként is lehetne az embereket közelebb hozni a technológiához. Szerintem úgy, ha látják, hogy semmivel sem komplikáltabb ez, mint bankszámlát nyitni, sőt mi több egyszerűbb. Ha egy ilyen segítség által az emberekhez helybe jön a technológia, akkor egyre több ember számára szabadul ki a kripto a mai világ sötét bugyrából.

    • Aláírom az első felét, egy felmérés szerint a btc TULAJDONOSOK 70%a nem tudja mi az a blockchain. Itt fogtam a fejemet, de mikor láttam egy posztot a crypto trader hungaryben, amiben a szerző siránkozott hogy milyen dolog az hogy a tranzakciói visszakövethetők, akkor megértettem, és félig sírtam félig nevettem. Amíg a technológiát nem értik addig csak a to the moon lesz, annak meg mind tudjuk mi a vége.

    • Jó gondolatok, de azt látnod kell, hogy egy olyan alap tudást hiányolsz, ami nem is biztos, hogy annyira alap. Vajon mennyien lehetnek azok a akik pl pontosan értik az, hogy mi az a “web böngészés”, mennyien tudják, hogy mi történik egy web cím beírásakor a böngészőben. Mikén oldódik fel a DNS protokoll által a web cím egy IP címe. Hogyan dönti azt el a ISP-d, hogy merre is routeolja az IP felé a forgalmat, honnan tudja azt, hogy te a 80-as vagy 443-as portra akarsz csatlakozni, ott miként formázódik meg egy HTML request és hogy hogyan kell parseolni a response-t és még csak az OSI legfelső layerét karcolgatom mindezzel, hogyan néz ki Ethernet szinten mindez, hogyan néz ki egy TCP retransmission, stb-stb.
      Mindezen mérhetetlen tudás hiánya akadályozza abban a halandó embereket, hogy beírják a telefonukba vagy a tabletükbe a “facebook.com” címet (avagy appot indítsanak) és ezt követően a fél életüket leéljék egy olyan virtuális közegben, aminek egyetlen célja a “szórakoztatás”? Nyilván nem.
      Pontosan ugyanez a helyzet a blockchainnel és a bitcoinnal is. A jelenlegi bitcoin ownerek 90+%-a semmit nem tud a protokollról, csak annyit tud, hogy kell venni és tartani kell és majd jön a lambó, mert már másnak is jött a lambó belőle. Ők az “Internet of Value” facebook felhasználói. A ma még nem létező “Facebook of Value” pedig a konkrét dAPP, amik futnak a blockláncokon. Egyre több olyan dAPP létezik már, ami konkrét igényekre nyújt konkrét megoldást. Ezek egyre nagyobb részében a “Value” már nem feltétlenül a pénzt és a profitot jelenti, hanem valamilyen értékkel bíró tulajdonságot. Legyen ez pl a személyes adat, vagy olyan értékkel rendelkező információ mint pl a betegéletút. Statuppok… akarom mondani ICO-k ezrei indulnak el, hogy valamilyen ötletet iplementáljanak. Ezek egyre nagyobb részét már napi szinten használjuk is. 4 éve pontosan emlékszem, hogy mennyire gagyik és használhatatlanok voltak az SPV walletek, mára a legtöbb cryptocurrency owner telefonján ott van a mycelium vagy a jaxx wallet, melyek pont azt tudják, amire tényleg szükségünk is van. Ma nagyon sokan ugyaníg idegenkednek a Lightning Network appoktól és biztosan állíthatom, hogy nem fog kelleni ahhoz már újabb 4 év, hogy azok ugyanilyen széles körben elterjedt és bevált technológiákká váljanak.

      Kell persze nagyon sok Bitcoint, blockchaint és az ezek szintjén mozgó technológiákat értő szakember, de ennél sokkal inkább kellene azok a technológiai innovációs startuppok, akik létrehozzák azokat a ma még talán elképzelhetetlen alkalmazásokat, amikre néhány év múlva azt fogjuk majd gúnyosan mondani, hogy: “igen, ez a Érték Internetének a facebookja…”

      Na ezek az innovációkat megalkotó forradalmian új szervezetek egyik lehetséges formája a DAO, amiről ez a cikk szól.

      • Szerintem a felsőfokú matek és fizika kivételével mindent el lehet magyarázni, ami a makróvilágban történik. Nyilván nem kell a felesleges részleteket is elmondani, de egy használható modellt meg lehet értetni. Más kérdés, hogy ez egyáltalán mennyire érdekli az embereket, de biztosan sokakat érdekel.

  3. Sziasztok 🙂
    Időben meddig tart egy-egy döntés meghozatala vajon, ha esetenként akár sok embernek is részt kell benne vennie? Gondolom elolvasva tovább tart, de azért elképzeltem a gombnyomkodó embereket…

    Izgatottan várom a következő részt, de a kérdés már ott van bennem: egy ilyen vállalkozás hogyan lesz versenyképesebb egy másik hasonlónál?

    • Ha volt már szerencséd “hagyományos” gazdasági társaságot tulajdonolni, ami formailag kicsit komplexebb volt egy gazrázscégnél, akkor pontosan tudod, hogy egy vállalatnál miként is néz ki egy közgyülés. Van egy előkészítő munka, amiben összerakják a beterjesztéseket, majd kiírják a közgyülés időpontját és egyből a tartalék időpontot is, hiszen simán lehet, hogy az első alkalomra nem fog eljönni a döntésképes tulajdonosi arány. Ez az időpont nyilván nem lehet holnap… Eltelik X hét, majd jön a közgyülés, ahol beterjesztik a napirendi pontokat, amikre a tulajdonosok vagy vitáznak, vagy információkat kérnék, vagy – és ez a legjobb eset – szavazásra bocsátják azt. Ezt követően – pozitív döntés esetén – elindulhat a konkrét megvalósítás.
      Semmivel sem működik ez másként egy DAO-ban sem. Mindösszesen a közgyülés kevésbé formális, hiszen a blockláncon zajlik és nem kell hozzá fizikailag összerángatni a szavazatképes tömeget.

      • Köszi a választ és a kifejtést! Ez tiszta sor!
        De közgyűlés-kompatibilis döntést évente kb. 1-2 alkalommal kell összehívni egy hagyományos cég esetében, de az is előfordulhat, hogy még egyszer sem (egyesületeknél is általában évente egy ilyen eset van). Részvénytársaságoknál is a legéletszerűbb az, hogy az éves beszámolót, meg az esetleges profit felosztását hagyják jóvá ilyen közgyűléseken, vagy tényleg valami nagyon nagy horderejű téma ügyében gyűlnek össze, amivel még véletlenül sem vetekedhet az, hogy hol szervezzünk konferenciát.

        Minden más döntésre ott vannak a felelős vezetők, pont azért, mert az a hatékonyabb, már csak abból adódóan is, hogy gyorsabb.
        Abszolút szimpatikus ez a decentralizáltság, meg az, hogy valódi részvételt igényel, a technológia meg a szívem csücske (érteni mondjuk nem értem részleteiben, de nekem nem is ez a dolgom :), csak nem látom a realitását ennek a hétköznapokban. Az meg, hogy évi 1-2 alkalmat vált ki, nem tűnik eléggé átütő erőnek.
        Vagy csak én nem érzem annak, és még az évi 1-2 alkalom esetében is átütő erőnek minősül ez?

  4. Közben a slide-od alapján végiggondolnám “hangosan” a témát, úgy egyszerűbb közösen gondolkodni, meg látni, hogy én miben látom másként, illetve mit nem értek jól 🙂

    1.) Társasági szerződés helyett DAO smart contract – a magyar jogrendből kiindulva a társasági szerződés egy pár oldalas kis papírka, amiben a szükséges részeket kitöltik a tagok és tulajdonosok személyes adataival, megállapítják, hogy az ügyvezető az főállásban, megbízásban, vagy hogyan látja el a képviseletet, és mennyi lesz a tőke, továbbá ki milyen arányban teszi bele a tőkét, és milyen arányban részesül majd a javakból. Ha ezt kiváltjuk, akkor igazából az ügyvédet váltjuk ki, meg a cégbíróság által biztosan elfogadott formátumot, ami két problémát vet fel: az embereknek fogalmuk sincs többnyire cégalapításkor, hogy minek KELL benne lennie a társasági szerződésben törvények szerint, márpedig ha nem az lesz benne, akkor nem lesz cég. A másik probléma, hogy az ügyvédnek tájékoztatási kötelezettsége is van, tehát nem gond, ha valaki kvázi tudatlanul megy céget alapítani, minden szükséges tudnivalóról ki lesz okosítva. DAO smart contract esetében oké, hogy a cég mindenkinek meg fog felelni, de vajon a törvényeknek is? A “tudatlanabbakat” ki fogja kiokosítani, kinek lesz ez dolga? Itt már felmerül az a kérdés, hogy akik jobban informáltak, azok lesznek előtérben? Nem lehet, hogy a magukat kissé felkészületlenebbnek érzők inkább háttérbe vonulnak és hagyják az okosabbnak tűnő 51%-ot dönteni? (nyilván nem két fős cég esetében) 🙂

    2.) Döntések algoritmizálása – azt el tudom képzelni,hogy megszűnnek az osztályvezetői és felsővezetői posztok, és helyette majd lesz a smart contract, de egy nagyobb cég életében sem napi szintűek a stratégiai döntések. Nem fordulhat elő ilyen esetben, ha mindent decentralizálunk, hogy a valódi szakértelem egy döntésnél háttérbe szorul, vagy egyáltalán nem lesz szakértelem a döntések mögött, csak mindenki önös érdeke nyilvánul meg a “gombok nyomogatásakor”?

    3.) Nyílt főkönyv – tutira versenyhátrány, ha a konkurensek élőben láthatják egy cég pénzügyi adatait, eredményeit. Te kitennéd a céged főkönyvét realtime? Vagy ez csak bizonyos körnek lenne nyilvános?
    4.) Ez teljesen jó, ezt értem 🙂

    Köszi a türelmet 🙂

    • 1., Ez egy meroben uj tarsasagi forma lesz, amit most ugyan cegnek hivunk meg, mert meg nincs ra mas szo, de ez nem lesz egyenlo azzal, amit most cegnek hivunk, pont a fenti indokok miatt. Nem lesz szukseg olyan, most alapveto kulso szolgaltatasokra, mint pl. az ugyved, cegbirosag, akiknek a segitsege nelkul egy cegbejegyzes jelenleg nem jon letre. Ezt megteszi helyettuk majd a smart contract.
      2., Nyugodtan lehet tobbszintu iranyitasi strukturat csinalni, nem kell mindenkinek szavazati jogot adni, ahogy azt nem is mindenki fogja kerni. Nyilvan lehet olyat is csinalni, hogy vetojogot adni valakinek, de ha sokszor visszael vele, akkor kitenni a szuret. Sot, egy cegen belul lehetnek termeszetesen elkulonult osztalyok is, pl. penzugy, ertekesites, stb., amibe onalloan is be lehetne szallni, amennyiben valaki az adott terulethez ert szakmailag. Ennek okan pl. tobb szavazati jogot is kaphat a tobbiektol, mint amennyi penzzel aranyosan beszallt.
      3., A nyilt fokonyv az osszes adohatosag legedesebb alma, es az etikus cegeknek nyilvan nincs mit aggodniuk. Ne felejtsuk el, hogy a penztarcak publikus kulcsa ugyan nyilvanos, de a kulcshoz tartozo vevo vagy beszallito nem, amennyiben nem kivanja felfedni magat, igy tehat a ceg “know how-jat” meg lehet orizni. Arrol nem is beszelve, hogy bizonyos kriptodevizaknal a fokonyv elosztott ugyan, de titkos, pl. zec, igy nem derulnek ki nyilvanosan a tranzakcioba reszt vevo felek sem es a penztarcak egyenlegei sem.
      Kicsit utopisztikusan hangzik, de velemenyem szerint a jovo cegei mar igy fognak megszuletni, mukodni.

      • Köszönöm szépen! Nálam már beégtek a hagyományos cégsémák, de így átgondolva nem lesz nehéz átállni egy új gondolkodási rendszerre 🙂
        Tetszik!

  5. Kicsit más, bocsi: Kíváncsiságból megnéztem a BTG explorerben, van-e ott BTG-m. Ugye a BTC címről azóta már elküldtem máshova a BTC-t, de tuti volt rajta amikor a BTG snapshot volt. A helyzet az, hogy ennek ellenére mégis hibára fut a keresés, mintha nem ismerné a lánc azt a címet. Ez miért lehet? Vagy valami félreértettem?

Szólj hozzá: