Nyugdíj(-nem-)biztosítás: A fekete leves

Az idei év nagy megtakarítási szenzációja lehet(-ne) a nyugdíjbiztosítás biznisz. A konstrukció igen egyszerű: Adott egy unit-linked vagy egyszerű hozam elvű megtakarítást ígérő befektetési konstrukció, aminél a befizetésekre az állam vállal egy 20%-os adójóváírást (maximum 130e HUF összegig). Tehát ennek megfelelően 650.000 forint éves befizetés mellett 780e forint fog kamatozni évente, ami máris egy komoly előnyt feltételezhet egy hagyományos életbiztosítással kombinált unit-linked termékkel szemben. Ehhez még hozzájöhet a szolgáltató saját bónusz programja, aminek keretei között vagy a főszámlára, vagy egyéb mellék/bónusz számlára további forintok íródnak jóvá bizonyos időközönként. A most fellelhető nyugdíjbiztosítás termékek között szerepel olyan ami pl 2-4 vagy 10 évente ír jóvá 20-30-40%-ot az addig befizetett pénzekre időszakosan. Tehát jól látható, hogy ‘prospektus’ elven igen csábító megtakarítási metódusnak néz ki ez a befektetési lehetőség: A befizetett összegekre ad egyszer az állam 20%-ot, majd további 20-40%-ot kap az ember bizonyos időközönként a biztosítótól.

Mindezt úgy, hogy a befizetett pénzzel valójában az ügyfél rendelkezik a megfelelő portfólió kialakítás révén. Miért éri meg mindez a biztosító társaságnak és ha eltekintünk a befektetési egységek hozamától, akkor valóban érvényesül ez a bónusz?

Mint általában az unit-linked befektetési formák esetében, a nyugdíjbiztosításnál is a költségeken múlik a konstrukció sikeressége. Az alábbiakban a piacon elérhető termékek egyikével fogom modellezni a költség-hozam alakulást az idő elteltével. A terméket most szándékosan nem nevezném meg, hiszen nem arról van szó, hogy van egy rossz termék a sok jó között. Mielőtt nagyon belefolynék a részletekbe egyből had vonjam le a szükséges konklúziót azoknak akik nem akarják végig olvasni a teljes bejegyzést:

  • A legtöbb piacon elérhető konstrukció 20-30 éves távlatban 0% befektetési egység hozam mellett még annyi pénzt sem termel mint amennyit befizettünk. Tehát a befektetési egységeken megtermelt hozam egy része is arra megy el, hogy 20-30 év után pénzünknél legyünk.  20 év alatt nemcsak a biztosító saját bónuszát emésztik fel a beépített költségek, de még az adójóváírásból jövő 20%-ot is, sőt a befizetett tőke egy részét is.
  • Megjegyezném további, hogy a konstrukció kapcsán CSAK a biztosítóval kötünk szerződést, tehát semmi garancia nincs arra, hogy a teljes futamidő alatt életben lesz az adójóváírás.

Nézzük akkor a konkrétumokat:

  • Vegyük Példa Réka nevű kedves képzeletbeli olvasónk esetét, aki meglátja a lehetőséget a brókere által kínált ‘Kopernikusz-Maximusz’ fantázianevű (paramétereiben a piacon más néven egyébként elérhető) nyugdíjbiztosítást.
  • Amit a prospektus tartalmaz: 4. és 8. év végén 40% bónusz jóváírás az addig befizetettekre. 10. és 12. év végén további 40-40%, majd 16 és 20. év végén újabb 40%. Ha már ez magában nem vakítaná el a kedves Rékát, akkor jön a kegyelem döfés: +20% minden évben a befizetett összeg adókedvezményeként.
  • Miközben Réka fejében ott csilingelnek a százalékok: A bróker egy gyors és nyilván hibás következtetés formájában jelzi, hogy ha semmit nem termelnének az alapok, az adókedvezmény miatt így is van évi 20% hozam minden évben.
  • Példa Réka egy pillanatig nem gondolkodik tovább és a szorító határidő miatt (mert ugye mindig van egy határidő, amíg MEG KELL KÖTNI, különben lejár a bónusz akció, stb.-stb.) azonnal megköti a szerződést, mely során nyilván el sem olvassa a költségeket, de ha megtenné, akkor sem biztos, hogy összeállna neki a konstrukció.
  • Természetesen Rékánk a maximális profit érdekében 650e HUF évi befizetést vállal, hiszen ki akarja használni a maximális adójóváírást.

Nézzük, hogy Példa Réka ‘Kopernikusz-Maximusz’ szerződése milyen költségeket tartalmaz:

  • Az első négy évben befizetett összeget ‘kezdeti költség halmozásnak’ nevezik, amely összegre egyébként 8,7%-os éves kezdeti költséget számítanak fel. Ezt szokták úgy eladni a brókerek, hogy a biztosítás az első néhány évében kitermeli a biztosítónak a teljes időszakra az összeget, tehát onnantól kezdve már ‘szinte ingyen van‘.
  • Van itt egy 5%-os “Allokációs költség”. Amit gyakran vételi-eladási árfolyamkülönbség néven emlegetnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy befizetett évi 650e HUF-ból 32.500 HUF-ot fixen lenyel a biztosító a befektetési egységek bekonvertálásánál.
  • Van ezen túl egy ‘jelképes’ évi 6000 HUF adminisztrációs költség. Nyilván ez jár az biztosítónak, hiszen igen sok adminisztrációja kötődik az alaphoz.
  • És mindehhez hozzájön még egy évi 1,75%-os fix levonás a teljes befektetési összegből (hozammal együtt), ami az alapkezelő díja.

Ez összességében nem tűnik annyira vadnak, hiszen a a költségek egy részét az elején letudjuk, és utána már csak az alapkezelő díja marad, plusz az adminisztrációs költség, nomeg az árfolyamkülönbség miatti 5%-os cut. De mivel 20%-ok, meg 40%-ok áramlanak be folyamatosan a bónuszokból ezeket a költségeket nyilván ez bőségesen ellensúlyozza.

commercial break...

Még egy fontos adatot nem említettünk. Példa Rékának még kerek 30 éve van a nyugdíjba vonulásig. Lássuk hogyan fog kinézni a számla egyenlege 0%-os befektetési egység hozam mellett:

  1. év: befizetve: 3.250.000 HUF, számla egyenlege: 3.275.000 HUF
  • Itt még Rékánk nem különösebben lepődik meg, hiszen tudja, hogy az első négy évben előre levonja a biztosító a költségek nagy részét.
  1. év: befizetve: 6.500.000 HUF, számla egyenlege: 6.750.000 HUF
  • Itt Rékánk mondhatni megnyugszik, hiszen legalább már pozitívban van a mérleg, bár nyilván picit csodálkozni fog azon, hogy már túl van 3 bónusz időszakon is és mégsem látszik a nagy haszon a számlán.
  1. év: befizetve: 9.750.000 HUF, számla egyenlege: 10.160.000 HUF
  • Szegény Rékánk csak pislog, hiszen az adójóváírás és a bónusz periódusok nagy részén már túl van és még sincs komolyabb hozam.
  1. év: befizetve: 13.000.000 HUF, számla egyenlege: 13.625.000 HUF
  • Talán kommentálnom sem kell ekkor már Réka csalódottságát, de ne feledjük, hogy még előtte van 10 év, amiben a konstrukció további bónusz periódusokat már nem garantál.
  1. év:befizetve: 16.250.000 HUF, számla egyenlege: 16.375.000 HUF
  • Egyre vékonyodik a hozam évről évre… Réka pedig már igen közel a nyugdíjhoz realizálja, hogy 25 éve igen rossz üzletet kötött.

30. év: befizetve: 19.500.000 HUF, számla egyenlege: 18.945.000 HUF

Elérkezve a boldog nyugdíjas évekhez Réka realizálja, hogy az évek során befizetett közel 20 millió forintjából a kezdetben roppantul jól hangzó bónuszok ellenére mindösszesen 18.9 millió forintja áll rendelkezésre.

Ha abból indulunk ki, hogy Példa Réka a kezdetben összerakott egy kellően biztonságos portfoliót, melynek nagyobb része pénzpiaci termékekben, kisebb része kötvényekben, még kisebb része pedig kockázatosabb részvényekbe fektette, melyekkel elért évente átlagosan 5% hozamot, akkor már persze mindjárt jobban nézhet ki a végeredmény. Ebben az esetben 30 év múlva 43 millió forint állna a házhoz, amihez ha hozzászámolunk évente csak alig 2,5% inflációt, akkor a haszon 30 év alatt 60%-ra jön ki.

30 év alatt 60% hozam és ez már annak az igen optimista forgatókönyvnek az eredménye amelyben az állam végig fizeti az adójóváírást.

ui: Nem akarok most senkit untatni további táblázat tengerekkel, de ha szükséges akkor megosztom a fenti következtetéseket eredményező forrás táblázatokat is.

Bookmark the permalink.

4 Comments

  1. Köszönöm! Nagyon hasznos olvasnivaló volt. Nemrégiben kerestek meg engem is egy hasonló konstrukcióra épülő nyugdíjbiztosítással. Hasonló bónuszokkal, stb. A jövőhéten kötöttük volna meg a szerződést, de megmutattam az ügyintézőmnek ezt a cikket és köpni-nyelni nem tudott. Amikor levezette nekem az adott termék költségvonzatát akkor nagyjából hasonlók jöttek ki. Leírhatalan volt a tanácsadó arcán a döbbenet, amikor rájött, hogy lényegében egy olyan terméket próbál nekem eladni, amivel nagy eséllyel csak bukni tudok.

  2. Az mennyire ciki, hogy “Példa Réka” személyében teljesen magamra ismertem? 7 éve hasonló körülmények között tukmáltak rám egy unit-linked terméket, és nagyjából öt év kellett ahhoz, hogy megvilágosodjak a költségek kapcsán. Akkor viszont már késő volt, most azon izgulok, hogy a hátralévő 7,5 évben termeljenek annyit a befektetések, hogy legalább azt a pénzt visszakapjam amit befektetek. Egyelőre vesztésre állok.

  3. Szélhámos csalók !

  4. Ha jól értem, akkor a befektetlési alapok által termelt hozamok nélkül (azaz 0% hozammal) van levezetve a kalkuláció. Ha az alapok átlagos hozama 5% körül van, plusz az adójóváírás garantálva van a teljes futamidő alatt, akkor ez egy jó konstrukciónak számít még a cikkíró szerint is.

    Vannak olyan befektetési alapok amelyek a 2014-es évben 20-30 % körüli hozamot produkáltak (pl. Ázsiai luxustermékek befektetési alap). Tehát a fenti kalkuláció kissé túl dramatizálja a problémát. 3-4 % közötti hozamot még a hozamvédett alapok is hoznak, legalábbis a 2014. évben hoztak. A kockázatot másban látom. 30 éves távlatban lehetetlen felmérni a politikai és világgazdasági kockázatokat, amelyek nagyban befolyásoják az alapokban lévő egységek értékét.

Szólj hozzá: